A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Orosz György: Magyarok, szlovákok, ruszinok, szászok, románok, zsidók a hajdanvolt közös hazában (Nemzetiségcsúfolók)

Mária Terézia 1747. február 10-én elrendelte, hogy a Munkácsi Egyházmegye minden egyházközségében, a Helytartótanács lelkészpénztári bizottsága által megadott szempontok alapján egy éven belül végezzék el az összeírást. 30 így jött létre a Lexicon locorum (Helységek lexikona). Az összeírásban szereplő parochiák közül jelenleg is a Hajdúdorogi Egyházmegye területén van Szabolcs megyében Aranyos. 31 Udvari István a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban fellelte a Lexicon locorum szabolcsi adata­it képező összeírás járásonkénti összesítését. A Lexicon locorumtól eltérően az összeírás Bácsaranyost nem magyar, hanem magyar-rutén vegyes lakosságú falunak jelzi. 32 A szabolcsi egyházközségekben élő hívek jelentős része „tősgyökeres" magyar volt. Ok a 12-13. századbeli görög szertartású magyarok leszármazottainak tekinthetők - mutat rá Pirigyi István -, akik a kereszténység felvételekor a keleti rítushoz csatlakoz­tak. 33 A 16. század végén és a 17. század elején a szabolcsi és szatmári községek nagy része a háborús események és járványok miatt sorra elpusztult, s bizonyos időszakokban lakatlan, pusztatelepülésként szerepeltek. 34 Papp György a szabolcsi görög katolikus parochiákról írott tanulmányában, a ru­szinok szabolcsi megtelepedéséről szólva, jelentős arányú magyar, illetve elruténesedett magyar elemet sejtet a Szabolcsba betelepülő „orosz" lakosság népi összetételében. 35 Van olyan feltevés is - tudatja Pirigyi István -, mely szerint a Kárpátaljáról Szabolcsba költözött jobbágyok tulajdonképpen csak hazajöttek, mert őseik a törökök elől északra menekülve nyelvüket és vallásukat megváltoztatták. 36 Ezt a feltevést osztja Udvari István is, azt írván, hogy a török veszély elmúltával az elruténesedett lakosok utódai nyelvet és vallást változtatva visszatértek előző lakóhelyükre. 37 A visszaköltözőitek igen gyorsan vis­szamagyarosodtak, a velük jött rutének pedig elmagyarosodtak. Ezt a folyamatot nagymér­tékben elősegítette, hogy Szabolcsban a jövevények érkezésekor magyar görög katolikusok is éltek, és a betelepülők ezekkel ugyanabba az egyházközségi szervezetbe kerültek. 38 Egyet kell értenünk azzal a feltevéssel, mely szerint valószínű, hogy a ruténnek nevezett népesség egésze nem tartozott feltétlenül a ruszin etnikumhoz: a földesúrhoz való viszony jelölésére is szolgáló rutén szó nem megtelepedett, azaz szabad költözésű jobbágyot is jelenthetett. 39 Pirigyi István is azon a véleményen van, hogy a rutén szó, amennyiben a betelepedett „rutének" között magyarok is voltak, nem etnikumot, hanem meg nem telepedett jobbágyot, tehát állapotot jelöl. 40 A Szabolcsba települt szabad költö­zésű, azaz az alföldi gazdálkodáshoz nem értő, a hegyvidéki életmódhoz szokott ruszin lakosság beilleszkedése nem volt problémamentes. Egy részük visszahúzódott északra, ott folytatva szabadabbnak tünő életmódját. 41 Jóapám még gyerekkoromban átörökítette rám szóbeli közlés révén az apai ág családfáját, mely szerint az Orosz család ősei szabad 30 Pirigyi!., 1990. I. 152. 31 Pirigyi I. 1990. 153. 32 SzSzmI IV. A. I. Fasc. 35.No 54. 1772. In: Udvari!.. 1992. 111, 114. L. Pirigyi !, 1990.1. 153. 33 Pirigyi!. 1990. I. 153. 34 Pirigyi! 1990. I. 153.; Udvari!.. 1992. 110. 35 PappGy, 1939. 136-146.; In: Udvari!. 1992. 108., 111. 36 Pirigyi I. 1990. I. 154. 37 Udvari!., 1992. 111. 38 Pirigyi!. 1990. I. 154. 39 Udvari!., 1992. 108. 40 Pirigyi!. 1990. I. 154. 41 Udvari!., 1992. 107.

Next

/
Oldalképek
Tartalom