A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Baron Ludwig Döry: Hat kályhacsempetípus vándorlása nyugatról keletre (16-17. század)

indultak útra, Dél-Németországon átjöttek, így a motívumkincsük részben odavaló - ezt a kérdést a csempék területén nem igen kutatták eddig

19 - részben azonban más eredetű, így a „céhes" délnémet kályhások keletre irányuló befolyása karöltve a habánokéval ment végbe. Az a „más" Cseh- és Morvaországból indul ki, nem terjed el Németországban, de Ausztria tartományaiban sem,

20 de már a Dunántúlon keveredik jellegzetesen délnémet formákkal.

21 Magyarország területén a Duna nem határ, a dunántúli főurak ugyanúgy befogadták és dolgoztatták a habánokat, mint rokonaik az északnyugati vármegyékben.

22 így a befolyás terjesztőinek megítélésekor esetenként kell mérlegelni az utat, mert csak az 5. és 6. csoportnál biztos a habán eredet, a 3. és 4. csoportnál tőlük függetlenül vándorolhattak a dúcok Erdélyig. A szászok kulturális szálai az anyaországhoz sohasem szakadtak meg.

23 Kutatásaim eredményeképpen úgy látom, hogy az ő formai potenciáljukat eddig - részben - túlértékelték. Mert motívumaik részben bizonyíthatóan Svájcból, Délnémet-, Cseh- és Morvaországból származnak, tehát ők nemcsak átvették (és átformálták), hanem továbbították is (hogy milyen arányban, nem tudjuk, lásd az 5. csoportot).

24 A mi 2. csoportunk esetében utalni kell a nagyszombati múzeum (Trnava, Tyrnau) jól konzervált csempéjére

25 és tovább az ottani töredékre,

26 hogy ezeket habánok készítették, nem ismert. Biztosan habánoktól származik öt töredék Vöröskőről (Cerveni Kamen, Bibersburg) (a kastély padlásán, engobe és zöld máz), és egy Csejteről (Cachtice, Csachtitz) a nagyszombati múzeumban.

27 Ezek szerint a habánok ismerték a 2. típusunkat és továbbterjesztették. 3. típus (térkép 1/3.). Valóban, ez a legelterjedtebb típus 1600 körül (3. kép). Mustráját a berni ásatási anyagot vizsgálván a gótikától származtathatjuk.

28 A híres hallwili vár soraiban is képviselve van,

29 és Winterthurban több töredék került napvilágra. Óriási elterjedtsége Prágában, Morvavidéken, Felső-Magyarországon és Lengyelországban kedveltsége mellett szól, a gótikus formákhoz szokott kályhások részére ezen fonnák átvétele nem jelentett különösebb újdonságot. Erdélyben ásatásoknál gyakran megjelenik, több múzeumban őrzött darab a brassói Adolf Resch (Brasov, Kronstadt) műkereskedőktől származik. Mint a 2. csoport esetében, itt is találkozunk azon jelenséggel, hogy a habánok szintén bevették az új típust a repertoárjukba: Straznice (Straßnitz),

30 Hranice (Mährich19 Eddig még tisztázatlan a kassai kályhások szerepe. 20 Csupán két, a mi 5. típusunkhoz tartozó töredéket ástak ki Alsó-Ausztriában, nem messze a morva határtól: Negers (Föst34, 1995. 784. fig. 796) és Poysbrunn (Föst 32, 1993. 815. fig. p. 816. 21 Például Sümeg, Pozsony. 22 Katona Imre sokat tett közzé levéltári anyagból, legutoljára: Habánok Magyarországon, Budapest, 2001. 23 Viorica Guy Marica, Süddeutsche Interferencen in der siebenbürgischen Kunst des 15. bis 17. Jahrhunderts. In: Forschungen zur Volks- und Landeskunde (Sibiu) 38, 1995. 9-20; Klusch, Zauber 23, 37, 45, 54-55. - Erdélyi csempéket a 2. típusból Marcu-Istrate állított össze (Marcu, Kahle, 94-95, fig. 23/2.). 24 Még korai az eddig már kimutatott tényeket feldarabolva publikálni. 25 Ltsz. 4980/4e, 22,8x23.1 cm. 26 Ltsz. 450A. 27 Ltsz. 431 A. 28 Roth Kaufmann/Buschor/Gutscher. 29 Hans Lithberg, Schloss Hallwill 111:1. Stockholm 1932. t. 178D. 30 Itt 3. kép (Pajer 25. t. XIX. továbbá fig. 55/1. t. XXXI/2. stb).