A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Pozsgai Péter: A földbirtoklás változásai és a kisnemesség Torna megyében (15-19. század)

A FÖLDBIRTOKLÁS VÁLTOZÁSAI ÉS A KISNEMESSÉG TORNA MEGYÉBEN (15-19. SZÁZAD) POZSGAI PÉTER A kisnemesi birtoklás tornai gyökerei A Torna megyei kisnemesség kialakulásának vizsgálatakor jelentős különbség mutatható ki a szomszédos Gömör megyei területek fejlődése (a Sajó-völgy és a Száraz- vagy Szuha-völgy egy részének kivételével) és a tornai közép- és kisnemesség kialakulása, birtokszerzése között. A tornai királyi erdőispánság népeire és társadalmára lényegesen erősebben rányomta bélyegét az uralkodói direkt „társadalomszervező politika", mint a szomszédos Gömör megye főbb, az uralkodótól függetlenebb birtoklási területi egységeire. Gömörben olyan, a honfoglalástól kontinuus nemzetségek is jelentős szerepet játszottak, mint például a későbbiekben Torna megyében is kisebb birtokokat szerző Hanvayak vagy a Hangonyiak, akik eredeti szállásterületeiken egy tömbben maradtak, s együttesen olyan erőt képviseltek, hogy a királyi várral és a terjeszkedő várgazdasággal szemben is meg tudták őrizni önállóságukat.

1 Tornában ilyen nemesi nemzetségekről nincs tudomásunk, itt már - legnagyobbrészt a tatárjárás után - a királyi adományok vetették meg a magánbirtoklás alapjait, szoros összefüggésben IV. Béla telepítési politikájával,

2 s végső soron ez vezetett a vármegye - kései - kialakulásához. Leginkább Gömör megye központi jelentőségű része, a szomszédos Sajó-völgy és a Torna megye délnyugati részével határos Száraz (Szuha)-völgy birtoklástörténete és településfejlődése mutat némi hasonlóságot a tornai részekével. A Sajó-völgyben ugyanis csak részekre bomlott törzstöredékek (Keszi, Kér) maradtak fenn, akik nem tudván megőrizni függetlenségüket a királyi vár függvényeivé váltak, s „régi szabadságuk így látszólag elveszett".

4 Ila Bálint bennük látta a királyi várterületek kisnemességének magvát.

5 Ez lehetett az útja azon Árpád-kori tornai nemzetségeknek és töredékeiknek is a „kisnemessé váláshoz" (esetleg a Zsarnói vagy Zsarnay, a Méhészi, a Horváti, a Teresztenyei és a Nádasdi családok vonhatók a későbbiekben ebbe a körbe), melyek a királyi erdőispánság, a királyi uradalom és a görgői királyi kúria dominanciája mellett kényszerültek rá, hogy megküzdjenek a szabadságukért. S még ha ez utóbbit nem is kérdőjelezték volna meg, a birtokosi státus megőrzése az uralkodói tulajdonlással és a várgazdaság terjeszkedésével szemben csak keveseknek sikerülhetett. A tornai kisnemesség kialakulása tehát nem annyira a „társadalmi viszonyok természetes alakulása révén és a szokásjog alapján", azaz kiváltságlevél nélkül,

6 hanem a kialakuló uradalmi birtokokon kívüli adományos birtokos nemesség szaporodása, ági öröklése és birtokaik forgácsolódása útján (pl. Komjátiak, Lenkeiek, Kőszegiek) ment végbe. Ennek nyomai még felfedezhe1 A Hanva-szállásokra, a Hanva-nemzetség Ratkó-völgyi falvaira valamint a barkók földjén megtelepedő Hangonyi-nemzetségre lásd Ila B. 1976. 55-70, 71-76. 2 Lásd ide Szűcs J. 1993. 45-50 (különösen: 48), Ila B. 1976. 89-92. 3 Kristó Gyula is a legkésőbb kialakuló vármegyék csoportjában említi Tornát. (Kristó Gy. 1988. 515.) 4 Ila B. 1976. 89. 5 Ila B. i. m., i. h. 6 IlaB. i. m.90.40. Íj. 159