A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hársvölgyi Virág: A tokaji Béres Béla-gyüjtemény Galaktotrophousa ikonja és köre • Adalékok a Szoptató Istenszülő ikonográfiájához

Krisztus így szólt: „íme, szeretett anyám, kinek szűzi teste kilenc hónapon át hordozott engem, s kinek méznél is édesebb keblei három évig tápláltak."

1

* Lukács evangéliumának sorai a következőképpen dicsérik Krisztusnak az édesanyját: „Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál! "

19 6. századi kopt ikonok úgy ábrázolják Máriát, aki Krisztust az ölében tartja, mintha Krisztus Mária testének kötelékével feloldhatatlanul az emberiséghez lenne kötve. Abban az időben keletkezett dalok és prédikációk a közös „húst" magasztalják, amely egymáshoz fűzi őket. A 6. században Pszeudo-Kürillosz a következőket írja: „Te, Mária fölébe hajoltál s hagytad, hogy hajad reá omolj on...O kinyújtotta kezét s melleidből színtiszta mannánál is édesebb tejet szopott.'" 20 A tej és méz képzetével Isten népe összekötötte az isteni ígéret megbízhatóságába vetett bizalmat, egy boldog, gondoktól és elnyomástól mentes jövő reményével. A 2. században élt Alexandriai Kelemen szerint

21 Mária teste - lévén szűz - képtelen volt anyatejet termelni, ezért azt az Istentől kapta, hiszen Mária eszköze az üdvözítésnek, nem pedig aktív szereplője. A tej a Logosz, mert ugyanolyan az összetétele, mint Krisztus testének és vérének. Kelemen elmondja, hogy a vér tulajdonképpen a folyékony test, a tej pedig fehér színű vér, ezért nem rémiszti a kicsiny gyermeket. A tej valójában a vér legízesebb része, mely feloldja a szív keserűségét a Logosz édességén át. Nem meglepő tehát, ha a tej allegorikusán Krisztus vérét jelöli, és ez a tej a halhatatlanság itala, maga a Logosz, az alfa és az ómega. Tehát a vér és a tej egyaránt Krisztus szenvedéseinek és tanításának szimbóluma. Ez utóbbi utalás szmirnai Kosmas Indikopleustés kéziratában is megjelenik a Galaktotrophousával kapcsolatban, ahol az ábrázolást a „iparába" (trapéza) jelző kíséri, amely az oltárt jelképezi. Az 5. században egy másik alexandriai, bizonyos Cyril, megismételte ezeket az állításokat, kéziratát lemásolták, és három másik 10. századi kézirattal együtt most a British Library-ben vannak. A kézirat illusztrált, az elején Galaktotrophousa látható evangélista Szent Jánossal. Kelemen írásánál csak néhány évtizeddel korábbi a denderai Születés Ház (vagy A Születés Háza),

22 melyet olyan ábrázolások díszítenek, ahol ízisz istennő az isteni gyermeket táplálja, aki természetesen maga a fáraó. A jelenet segítette a fáraót abban, hogy ifjú istenné váljon. Az ábrázolásokon túl, magának a tejnek is kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak, orvosi receptek és varázsszertartások fontos alkotórészeként szerepelt; kiváltképpen a fiúgyermeket szült anyák tejét tekintették hatásosnak megfázás, szembetegségek és égési sebek kezelésében. Hasonló gyógymódok az orvoslás későbbi történetében is szerepelnek, Hippokratész, Plinius munkáiban éppúgy, mint kopt orvosi szövegekben. A szoptatós anyákat pedig vallási értelemben különleges lényeknek tekintették, akiknek varázserőt tulajdonítottak. Régészek több olyan kancsót is találtak, 18 Uo. Idézi Schreiner, Klaus: Deine Brüste sind sülkr als Wein. Ikonographie, religiöse Bedeutung und soziale Funktion eines Mariensymbols. In: Pictura quasi fictura. Dic Rolle des Bildes in der Erforschung von Alltag und Sachkultur des Mittelalters und der frühen Neuzeit. Wien, 1996. 95. 19 Lk 11,27. 20 Idézi: Gharib, Georges: Oi eiKóvei; xr\q navayía<;. Ioxopía Kai ^axpcía. Kaxepívn,. 1997. 165. 21 Clement of Alexandria, Paed., I.VI, 39, 2 - 40,

1, ed. H.-I. Marrou, Clément d'Alexandrie, Le pédagogue (SC, 70) (Paris, 1960). 183-5. 22 A Születés Házak a fáraó rituális születésének voltak helyszínei. 423