A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)
Pozsgai Péter: A földbirtoklás változásai és a kisnemesség Torna megyében (15-19. század)
felett kizárólagosan rendelkezett. (Lásd a III. Függeléket, s különösen a tornai uradalomhoz tartozó települések igen alacsony nemesi arányszámait.) Miután a szádvári uradalom és a tornai uradalom súlypontja, egészbirtokainak túlnyomó többsége is a Felső járás területére esett, ezért nem meglepő, hogy az Alsó járásban nagyobb létszámú közép- és kisbirtokos nemest találunk 1660-ban, míg ekkor, az összeírás szerint (!), az Alsó járási armalista nemesség létszáma valamelyest elmaradt a Felső járásétól, de a 18. század végére már az itt összeírt armalisták száma is meghaladta a Felső járási létszámukat. (Lásd az 5. és 7. táblázatot, valamint az V. Függeléket.) A birtokos nemesség nagyobb aránya a későbbiekben is jellemző maradt az Alsó járásra (lásd például az 177l-es úrbéri összeírás eredményeit a II. Függelékben), ott is kiemelkedett Jósvafö, Perkupa, Szilice és Szin, valamint kisebb mértékben Dobódél, Égerszög, Komjáti, Lenke, Teresztenye és Varbóc. A Felső járásban jelentősebb birtokos nemesség csak azokon a településeken tudott gyökeret ereszteni, amelyek nem tartoztak a szádvári, a tornai vagy a krasznahorkai uradalom birtokigazgatása alá, azaz Szádelőn és Zsarnón. (Lásd az I. és a II. Függeléket.) 6. táblázat. A Torna megyei adózó nemesség összeírásai a 18. század második felében Taksás nemesek összeírása (1766,1788/89) Település 1766 1788/89 Település 1766 1788/89 Felső járás Alsó járás Zsarnó Görgő Almás Jablonca Hárskút Dernő Barka Lucska Hidvégardó Kört vél yes 3 7 10 2 2 1 3 1 1 11 16 2 2 2 2 1 2 Perkupa Varbóc Jósvafö Szin Szögliget Komjáti Nádaska Becskeháza Szilice Lenke 2 3 13 7 1 1 1 1 7 4 14 21 2 1 1 7 1 Összesen 29 39 Összesen 29 58 A rendi választóvonalak átjárhatóságát elég meggyőzően bizonyítja az a jelentős számú - s többnyire igen nagy létszámú 83 - armálissal „megnemesedett" család, amely Torna megyében a 18-19. századra kialakult. 84 (Lásd a 7. táblázatot és a III., IV. és V. 82 SÓBA KE, TZ I: Nobilitaria: Taxatio Dominorum Nobilium Comitatus Tornensis (1766. január 15.), 214/1766; SÓBA KE, TZ I: Taxatio Nobilibus Armalistis Titulo Subsidii Cassae Domus pro Anno 1788/89(214/1789). 83 Már Ila is megemlítette: „Megfigyeltük armalista nemes családjainknál, hogy java részük már a nemesség megszerzése idején népes nagycsalád." Egészen ritkának számított Gömörben is, ha valaki egyedül folyamodott nemeslevélért, „rendszerint többen együtt, pl. a nagycsalád összes tagjai, olykor nyolc-tíz munkabíró és családos fő". (11a B. 1976. 409.) Elég egy pillantást vetnünk a Függelék V. táblázatára, hogy ennek a megállapításnak az érvényét Torna megyére is megállapítsuk. Az úrbérrendezéskor összeírt két insc.riptionalista közül az egyik, a körtvélyesi Zsebik János hetedmagával (Márton, Pál, Imre, András, István, Ferenc) szerepel a tabellában. 84 A rendi választóvonal „rendszeres és intézményes" átjárhatóságára lásd Tóth Z. 2000. 84-85. 175
