A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Pozsgai Péter: A földbirtoklás változásai és a kisnemesség Torna megyében (15-19. század)

Az 1427-es összeírásban már a megye legnagyobb birtokosai a Bebekek voltak, mellettük számottevő birtokot csak a tornai uradalom új birtokosai, Besenyő Pál és Berencsi Sáfár István (akik az uradalom említett mentessége révén nem kerültek be az adóösszeírásba), valamint a Tekus utódok, a Szini (Széni), Szalonnai és Zsadányi családok mondhattak magukénak (lásd a 2. táblázatot). 2. táblázat. A Bebek és a Tekus (Tekes) nemzetségek családjainak birtoklása Torna megyében 1427-ben Nemzetség Bebek Tekus Család Bebek Imre Bebek Péter Bebek Detre fia Miklós Bebek János fia Miklós Szini István Szalonnai Pál Zsadányi János Portaszám 156 199 85 45 165 21 11 Összesen Bebek-ncmzetség összesen 485 Tekus-nem összesen 197 A Bebekek, azaz Bebek Detre nádor fiai Péter és Miklós, Bebek Imre erdélyi vajda fia Imre és pelsőci Bebek János fia Miklós az összeírt 804 porta több mint felét, 485 jobbágytelket bírtak a megye falvaiban.

54 Még ha feltételezzük is, hogy az összeírásból hiányzó településekkel (Torna mezőváros, a tornai uradalom falvai, valamint Égerszög és Nádaska) a megye portaszáma 1427-ben elérhette a 900-at,

55 a Bebekek akkor is több mint a megyei adózó népesség felét mondhatták magukénak: 15 falut és a stratégiai szempontból fontos Szádvárat tartották a kezükben.

56 A nagyobb birtokosok, így a Bebekek is szemmel láthatóan törekedtek birtokaik koncentrációjára, a birtoktest lehetőleg egy tömbben való kialakítására: a megye Gömör megyei birtokaikhoz közel eső északnyugati részén, a Csermosnya-völgyben fekvő Kovácsvágás, Dernő, Hárskút falvaitól félkaréjban húzódtak az egymással határos birtokaik délnyugati-déli irányban: Körtvélyes, Jablonca, majd ettől keletebbre Almás következett a Torna-patak völgyében, s az Alsó-hegy déli oldalán a Szádvárt övező települések csoportja: Derenk, Szögliget, Acskó, Szilas, valamint Szentandrás Kovácsival a Bódva túloldalán. Egyedül Hidvégardó és Vendégi meg a Rét-patak völgyében fekvő Szőlősardó különültek el a Bebekek törzsbirtokaitól. Míg a Gömör megyével szomszédos, illetve ahhoz közeli tornai falvak az ottani birtokaik kikerekítését (Berzéte, Krasznahorka stb.) célozhatták, addig Szádvár már hatalmi-stratégiai szempontból is kulcsfontosságú szerzemény volt. 53 Engel P. 1989. 141-144. Engel Horváti esetében a birtokost „Horváti" családként határozta meg, jóllehet az összeírásban a következő áll: „... Petri et aliorum nobilium", mely nem azonosítható biztosan egy Horváti családdal. A megelőző, 31. tételnél (Szentandrás) „Petri filii palatini" szerepel, így még az is lehetséges, hogy Bebek Péterre utalt vissza az összeíró, aki esetleg más, helybeli nemesekkel együtt bírta volna Horvátit, jóllehet a bejegyzésnek a „Horvátin lakó Péter és más (kis)nemesek" értelmezése a valószínűbb. 54 A kamarahaszna-összeírás közreadását követően Rémiás Tibor foglalta össze annak hozadékát Abaúj, Gömör és Torna megyékre, a nemesi birtoklására és a birtokszerkezeti arányokra nézve. Lásd Rémiás T.1989. 26-35. 55 A 15. század második felére vonatkozóan megbízhatónak elfogadott országos portaszámkimutatásban, az 1494-95-ös Ernuszt-féle számadásban Torna megyében 916 porta szerepel. (Szabó I. 1963. 69.). 56 Szádvár katonai jelentősége és hadászati szerepe a felső Bódva-völgyben vezető útvonalak, elsősorban a Torna-patak völgyén keresztül a Sajó völgyébe, Rozsnyóra és a bányavidékre, valamint a Kassára Tornán át vezető út ellenőrzésében állt. Szádvár stratégiai jelentőségére, IV. Béla várépítési és „társadalomszervező" politikájára - a zólyomi és a szepesi mintaterületek után - az északkeleti országrész királyi uradalmain (predium) lásd Szűcs J. 1993. 48. - A vár részletesebb ismertetésére és hadászati jelentőségének bemutatására (kitűnő 16. századi metszetekkel és alaprajzokkal) lásd Détshy Mihály alapvető tanulmányát (DétshyM. 1969. 143-164.). 167