A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Kováts Kornél: „Fényesebb a láncnál a kard…” A négyesi Szepessy nemzetség fegyvereinek hajdani dicsősége

került. Persze azért azt sem szabad elfelejteni, hogy Thököly mozgalmának nem volt szilárd hatalmi, területi és legfőképpen megfelelő gazdasági háttere, ami azt eredményezte, hogy ki volt téve a török szultán kényének-kedvének, míg Bocskai Istvánnak, Bethlen Gábornak, valamint I. Rákóczi Györgynek kevésbé voltak ilyen nehézségeik Habsburg-ellenes törekvéseikben.

37 Ráadásul, amikor a kuruc fejedelem az 1683-as Bécs elleni hadjáratkor a török szultán seregeinek nyújtott segítséget, egyre több magyar nemes tért vissza Habsburg Lipót magyar király és német-római császár hűségére.

38 így Thököly Imre fejedelem hatalma, és természetesen a hozzá hü Szepessy I. Pál sorsa részben II. Rákóczi Ferenc mostohaapjának török elfogatásakor, valamint Kassa, Szádvár és Regéc 1685-ös elvesztésekor pecsételődött meg végleg.

39 Négyesi Szepessyek a Rákóczi-szabadságharcban Szepessy II. Pál 1663-ban született a kuruc vezér első fiaként. Apja nyomdokaiba lépve több fontos megyei hivatalt, tisztséget töltött be. 1688-ban táblabíró volt, majd szűk tíz esztendő múlva, 1697-ben Borsod vármegye második alispánjává nevezték ki. Ezt a tisztséget két évig viselte. Majd megválasztották a vármegye első alispánjává. Ezt a funkciót 1709-ig töltötte be. A Szepessy nemzetség tagjai, mint általában az északkelet-magyarországi nemesek tevékeny részt vállaltak a mozgalomból. Mai ismereteink szerint négy Szepessy családtag szolgált II. Rákóczi Ferenc fejedelem oldalán (István, János, Márton és II. Pál). Mind a négyen már viszonylag korán, 1703 folyamán csatlakoztak a mozgalomhoz. Sőt János rögtön főpostamesteri tisztséget is kapott a munkácsi hősnő sarjától, míg II. Pál visszakapta csatlakozásakor az Udvari Kamara által korábban elkobzott erdőbényei és tarcali javakat, jövedelmeket. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kitörésének egyik oka az egyre súlyosbodó északkelet-magyarországi helyzet volt. Itt leginkább a helyiek gazdasági nehézségeire, valamint ennek társadalmi hatására, a bujdosók újbóli megszaporodására gondolok, de természetesen ebbe belejátszott a nemesek elégedetlensége a Habsburg politikával, valamint a magyarországi várak katonai értékének megsemmisítése. De emellett meg kell jegyezni, hogy igen kedvező nemzetközi helyzet kínálkozott egy független Magyarország megvalósítására (egész Nyugat- és Észak-Európa hadban állt a spanyol örökösödési, valamint az északi háborúnak köszönhetően). A Habsburg-udvar elleni mozgalom 1703 májusában indult meg a Brezáni kiáltvánnyal, valamint a beregszászi zászlóbontással. Azt, hogy a szabadságharc erős patrónus, valamint a nemesség csatlakozása nélkül még országos szintűre sem terjedt volna ki bizonyítja, hogy II. Rákóczi Ferenc, illetve Bercsényi Miklós (és a lengyel zsoldosok) megérkezése előtt a bujdosók már két vereséget is szenvedtek Dolhánál és Munkácsnál. Előbbiben az akkor még Habsburg I. Lipótot szolgáló Károlyi Sándor mért vereséget a kurucokra. 1703 júliusára azonban fordult a kocka és a bujdosók kezére került a Tiszántúl, valamint behódolt Debrecen városa is. Augusztusban sikeresen továbbnyomultak a 37 Szakály 1983. 38 Ifj. Barta 1985. 7-52. 39 R. Várkonyi 1989. 167-172. 40 Heckenast 2005. 413-414. 41 BAZML XIII-14, Fasc. 48. Szepessy II. Pál naplója. 663