A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

†Udvari István-Viga Gyula: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz

és közönségesre semmit sem adtak. Az úrdolgában nagy részt kap a favágás: Hölvény jobbágyai minden esztendőben 18 öl fát vágni, s azt Érsekújvárba hordani tartoznak. Jól tükrözi a változásokat Magospart bevallása: „...a korábbi időben a nemes kamara erdeikben kivágott minden szál- vagy rönkfa után egy-egy krajcárt fizetett, hasonlóképpen a Viszoka nevű község is, amikor a nemes kamara parancsára fát szállítottak.. .a községnek minden szálfa után szintén egy-egy krajcárt fizetett, mely haszonvételtől azonban emlékezetük szerint mintegy 35 esztendeje meg vannak fosztva, mivel nincs senki közbenjárójuk, aki értük és határukért kiállna".

56 A fakereskedelem sokáig a bányavidékekre és a tutaj ózható folyókra szorítkozott. A fát nem csak keréken szállítják, hanem a víz hátán is: ha a földesúrnak szüksége van rá, a Garamon vagy szekéren fenyőfát kell szállítani {Felsőapáti). A Garam szerepe - a Vág mellett - a 18. század tutajosforgalmában még nagyon jelentős: ezeken a vízi utakon jut a sík vidékre a Felföld fenyőfája. A folyón való tutajozást tucatnyi hegyi patak vize is segítette, mellettük duzzasztással, árkolással, víztározóként is szolgáló gereblyék kialakításával igyekeztek áthidalni a sekélyebb hozamú időszakokat. A Garamon élénk forgalom zajlott le a Dunáig, egészen a fővárosig, a fűrészelt és az ácsolt fa legfőbb piacáig.

57 A tutajok hátán tízezerszám utazott a tetőfedő zsindely, a különféle faedények sokasága, de a különféle vasáruk és vaseszközök is. Eljutottak a szlovák hegyi falvak tutajosai a Dunán egészen a Balkánig is.

58 Fényes Elek szerint még a 19. század első felében is a Garam melléke „sok ezer deszkát, létzet, fenyőszálat ad el az alföldieknek".

59 A fentebb említett fahiány lehet a magyarázat arra, hogy ritkán szerepel a bevallásokban a faipar és a különféle erdei iparok, jóllehet a különféle faeszközök készítésének legnagyobb hatású régiója volt a Felföld szlováklakta erdővidéke, a fenyves erdők övezete. A Javorniky-hegység, a Kis- és Nagyfátra, ill. a Kárpátok déli nyúlványainak területéről ezek felkeresték a Garam és az Ipoly mente magyar falvait, ill. tovább vitték a sík vidék felé sokféle faárujukat, gazdasági és háztartási eszközeiket.

60 Csupán Bisztricsény népe vásárhelyek között él, ezért könnyen eladhatja a saját kezűleg készített faedény eket. Keremcse más falukkal együtt, arányosan szolgáltat zsindelyt a földesúrnak. Felfalva és Szklenó a mészégetésbő\, Berzence és Ihrács az erdőkben szabadon (!) végzett szénégetésből, Bisztricsény pedig a hamuégetésböl húz hasznot. 8. A javak cseréjének jellemzői Amint arra már fentebb, a robot és más feudális szolgáltatások megváltása kapcsán utaltunk, Bars vármegye népességének életében a 18. század második felében jelentős volt a pénzgazdálkodás. A parasztok termékeiket elsősorban a bányavárosokban tudták értékesíteni, s jellemzőnek mondható, hogy a - hetente több alkalommal is tartott - piacok az élelmiszer-kereskedelemben nagyobb szerepet játszottak a vásári sokadalmaknál. Ez a vármegye tájainak, ill. népességének belső munkamegosztását is jelzi, jóllehet a kereskedelmi utak szempontjából frekventált helyen fekvő bányavárosoknak vélhetően jelentős volt a tranzit szerepe is a Felföld északabbi tájai felé. A vásárhelyek kialakulásá56 UDVARI István 1991. 258. 57 PRINZ Gyula-TELEKI Pál é. n. II. 109., GRÜNWALD Béla 1891. 4., LOVCSÁNYI Gyula 1900. 28. 58 HUSKA, A. Miroslav 1972. Lásd még: ILA Bálint 1976. 403., GRÁFIK Imre 1983. 8-9. 59 FÉNYES Elek 1847. II. 252. 60 GUNDA Béla 1940. 170-174., POLONEC, Andrej 1978. 14., MAGDA Pál 1819. 215., FESZTY Árpád 1881. 448. Összegzőén: VIGA Gyula 1990. 38-49. 281