A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Borsodi Madárka című tanácskozás előadásai - Milan Chlebana: Népi táplálkozás Trencsén környékén (Szlovákból fordította: Kocsa Zoltán Istvánné)

sénél. A múltban Szlovákiában legelterjedtebb volt a medovina, az erjesztett méz levéből készített alkoholos ital, a mézlé, közismerten a nektár, amit az utóbbi évszázadokban a bor helyettesített. A vizsgált régióban a szőlőültetvények egészen a Vlár-szorosig terjedtek. 1550-től Horné Srnie és NemSová községek kötelesek voltak Trencsén várának évente egy hordó bort leadni. A termés egy részét eladhatták. Mostanság a régió szőlői Vágújhelyig és Beckóig terjednek. Még a 19. század feléig szőlőt közvetlenül Trencsén közelében is termesztettek. Ebben az időben a peronoszpóra tizedelte a szőlőket. Sok helyen a mai napig fennmaradtak a Vinohrad, Vinohrady, Vinohrádek azaz Szőlőskert, Szőlőkertek, Szőlőhegy nevek. Istebník falu (ma Trencsén része) pecsétjén 1733-ból egy szőlőmetsző kés, Zamarovce falu címerében egy szőlőfürt található. A középkorban és az utána következő évszázadokban elterjedt ital a sör volt. Sörgyárak nemcsak a városokban működtek, de Horná Súöa és Opatová nad Váhom (ma Trencsén része) falvakban is. A 17. században Trencsénben igen híres, jó sört főztek, magyar nyelven ezt úgy ismerik, hogy trencséni tót sör. A sör szeretete a 19-20. század fordulóján terjedt el. A sörfogyasztásra hatást gyakorolt a szomszédság, konkrétan Morvaország, a történelmi Osztrák-Magyar Monarchia, a migráció adta munkavállalás és az 1918-ban megalakult Csehszlovák Köztársaság. A régióból sok sorköteles fiatalember töltötte katonaéveit cseh területen, ahol elsajátította a „sörivási kultúrát". Ünnepi alkalmakkor - esküvő, keresztelő vagy vásári üzletkötéskor - magasabb alkoholfokú, alkoholtartalmú italokat fogyasztottak. A kocsmákban lehetett vásárolni tiszta alkoholt, amit vízzel hígítottak - tiszta vízzel, ezt néha ízesítették gyömbérrel vagy köménnyel. A gyömbérrel ízesített pálinkát a széna kaszálásánál, a gabona aratásakor itták, mivel ez állítólag elnyomta a szomjúság érzetét. Az egész régióban gyümölcsöt is termesztettek, amit frissen, nyersen fogyasztottak. Ismert volt a gyümölcsök szárítása, aszalása és a lekvárfőzés. A gyümölcsökből, főleg a csonthéjasokból pálinkát főztek, ilyen a slivovica, azaz a szilvapálinka, de főztek almaés körtepálinkát is. A Vág folyó mentén lévő területek gyümölcspárlatai jó aromájukról, ízükről és minőségükről ismertek. Külön figyelmet érdemel a kivételes ízvilágú, egyedi aromájú bosácka slivovica (bosák szilvórium). A 20. században az eddig ismeretlen italokat fogyasztják. Ezek a tea és a kávé. Ezeket importálták hozzánk. Az egyes füvek és növények főzeteit már korábban nem italként, hanem inkább gyógyszerként itták. A tea- és kávéfogyasztás a városi úri társaságokra és nem a vidékre voltjellemző. Vidéken inkább csak a II. világháború után terjedt el. Manapság elmondható, hogy a város és a vidék között nincs különbség a tea és a kávé fogyasztását illetően. A legújabb korban a boltok és üzletek a legkülönbözőbb dúsított és édesített gyümölcslevek és Cola alapú italok sokaságát kínálják. Ezek az új készítmények és gyártmányok a lakosság egy bizonyos részét vonzzák, az idősebb generáció tudja igazán értékelni a jó, szomjat oltó, századok óta ismert tiszta forrásból fakadó vizet. Nagy figyelmet kell szentelni a konyhai eszközök leltárának (utenzíliák). Ezek közé tartoznak mindazok a népi konyhában fellelhető segédeszközök, amelyek segítik a befőzést, konzerválást és tartósítást, előkészítést, a nyersanyag szállítását és a kész ételek tárolását.

1 (Fordította: Kocsa Zoltán Istvánná) 1 A felsorolt irodalmi forrásokon kívül a szerző saját, terepen végzett kutatásait felhasználta a KözépVág mentéről (Trencsén környékéről). 657