A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

A Visegrádi Országok múzeumainak együttműködéséről - Katarína Babicová: Vidéki múzeumok mint a tudományos kutatás bázisai (Szlovákból fordította: Kocsa Zoltán Istvánné)

korszakokból származó tárgyakra is szert tett. Elismerésre méltó tevékenység volt, hogy 1877-ben kezdték kiadni Trencsén vármegye természettudományi évkönyveit (almanachokat), ezek 41 éven át megjelentek! Az évkönyv oldalain orvosok, történészek, természettudósok publikáltak, mint pl. a történelmi Magyarország híres geológusa Dionyz Stúr, aki a közeli Beckóból származott. Karol Branöík nagyon jó kapcsolatot ápolt az európai és a tengerentúli természettudományos egyesületekkel, így tőlük csere útján jutott hozzá olyan évkönyvekhez, amelyek ma is a Trencséni Múzeum Könyvtárának szerves részét képezik. Itt kell megemlítenem Baross Gábort is (a vasminisztert), aki Trencsén vármegye szülöttje, Trencsénben kezdte karrierjét, ahol megalapította a Vágvölgyi Lapot. 1876 és 1918 között Trencsén lakosai a lap hasábjairól minden vasárnap megtudhatták, mi újság a megyében, valamint azt is, milyen előadásokat tart és kiállításokat szervez a Természettudományos Egyesület, sőt követhették a Múzeumi Egyesület kezdeti lépéseit is. Ennek a hetilapnak megvolt a hangulata és varázsa, ez sajnos a mai, hasonló időszaki sajtótermékek hasábjain nem érzékelhető. A 20. század elején a Természettudományos és Múzeumi Egyesület is elegendő gyűjteménnyel rendelkezett. 1912-ben egyesültek, így jött létre a Trencséni Múzeum. Nagy gondot jelentett, hogy ennek az intézménynek gyakorlatilag az 1940-es évekig nem volt állandó helye. A gyűjtemények eleinte Branöík doktor házában, majd a városi kávéház emeletén és a posta épületében kerültek elhelyezésre. Ahogy már említettem, a múzeum csak a II. világháború idején, a Megyeháza épületében találta meg állandó helyét, itt összpontosultak a gyűjtemények, ahol elkezdődhetett a rendszerező dokumentálás, a kollekciók adatainak szakszerű feldolgozása. Ez az épület a mai napig a múzeum kiállítási helye, itt dolgozik a szakemberek egy része, és itt van elhelyezve a gyűjtemény állományának zöme. Az intézmény keletkezésétől a II. világháború végéig a múzeumban csak egy gondnok (kustód) volt, azonban többen is jelentős munkát végeztek a fejlesztés érdekében. A II. világháború után a különböző szakemberek (etnográfus, régész, történész) munkába állásával lényegesen javultak a személyi feltételek. A történelem korszakokra specializálódott, ezért egy művészettörténész szakember is gyarapította a személyi állományt. Gyűjteményállományunk, a könyvtár, a fényképtár olyan minőségűek, hogy igazi kutatóbázist jelentenek nemcsak a munkatársak, hanem minden tudományos kutató és egyetemista számára, akik szakdolgozataikat és tudományos munkáikat készítik. Múzeumunk több szakembere látta el, és most is ellátja egész Szlovákia tudományos feladatainak egy részét. Az a néhány restaurált gyűjtemény, amit az állandó kiállításokon a nyilvánosság elé tártunk, össz-szlovákiai viszonylatban nagy érdeklődést keltett- ilyen pl. az Illésházi Képgyűjtemény, amiről sokan tudtak, de az 1990-es évek második feléig a nyilvánosság előtt szinte ismeretlen volt. Hasonlóképpen ebben az évben tesszük megtekinthetővé a vár régészetileg feltárt és restaurált kora román kori körbástyáját (rotunda), valamint az ásatási kiállítást a trencséni vár feltárásainak javát szolgálva. Tőlünk, mint honismereti múzeumtól elvárt a gyüjteménygyarapító, megóvó és feldolgozó, kiállítási és vagyonkezelési tevékenység, valamint több - főleg rossz műszaki állapotban lévő - ingatlan, (mű)emlék kezelése és gondozása. Trencsén önkormányzati kerületének legnagyobb múzeuma, a Trencséni Múzeum egyúttal a két másik muzeális intézmény módszertani központja is, amelyik módszertanilag irányítja az új múzeumok létrejöttét. (Fordította: Kocsa Zoltán Istvánná) 618