A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Marozsán Zsolt: A mézeskalácsos-ipar Magyarországon, különös tekintettel Északkelet-Magyarország céheire

2. térkép. Mézeskalácsoscéhek a 19. században, melyek a kassai céh vonzáskörzetét alkották Kassa központi szerepe egy fokozatos fejlődés eredménye. Már jóval az önállóvá válás előtt kialakultak kapcsolatok a vidéki és a kassai mesterek között. Ennek bizonyítéka egy Tokajban írott levél, melyben az elöljárók tudatják a kassai mézeskalácsosokkal, hogy 1712 júniusában Tokajban új céhmestert választottak.

40 A kapcsolatok másik példája egy, a kassai mézeskalácsosokhoz 1713. július 10-én intézett kérvény, melyben Rozsnyó városa folyamodik támogatásért egy rozsnyói mézeskalácsos-mester családja számára.

41 Ily módon alakultak ki Kassán kívül a filiális mézeskalácsoscéhek, vagy pedig a vidéki mesterek lettek tagjai a kassai céhnek, amely ugyanolyan jogokkal és kötelességekkel ruházta fel őket, mint a kassai mestereket. Kassa területi kihatását jól mutatja, hogy mely városok mesterei tartoztak a kassai mézeskalácsoscéhhez. Igaz,' hogy ezek már 19. századi adatok, de jól példázzák a kiépült kapcsolatrendszert. A városok területi eloszlása igen nagy. A következő városok mesterei tartoztak a kassai mézeskalácsoscéhhez a 19. század első felében: Kassa, Eperjes, Sátoraljaújhely, Nagybánya, Miskolc, Nagykároly, Eger, Tarcal, Tállya, Kisszeben, Tokaj, Ungvár, Munkács, Szatmár, Szolnok, Szepesolaszi, Homonna, Nyíregyháza, Mecenzéf, Debrecen, Kisvárda, Tasnád, Nagymihály, Máriapócs, Bártfa, Gönc és Rozsnyó.

42 A rozsnyói mézeskalácsoscéh önállósodási kísérlete mutatja, hogy egy-egy város iparos közössége ki is szakadhatott ebből a rendszerből. A rozsnyóiak 1820-ban kértek önálló privilégiumot céhüknek. Előzménye ennek, hogy 1736-tól a lőcsei privilegizált 40 AMK Cehalia Medovnikári, 2. doboz, 1712. június 3. 41 AMK Cehalia Medovnikári, 2. doboz, 1712. július 10. 42 Kemény L., 1915.329. 536