A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Szabó Lilla: „Átfordítások és keresztezések” Gondolatok Mednyánszky László „művészetelméletéről”, valamint müveinek francia párhuzamairól

életét dokumentáló nagyszámú naplóból minduntalan kiolvasható: Beckó, Nagyör, a Tátra alatti vidék, a Szepesség, a szülőföld, mindig a pihenés, az új tapasztalatok leülepítésének, belső feldolgozásának a helyét, és a természet által való feltöltődésének alkalmait jelentették számára, elsősorban Párizs dinamikus, kihívó és őt aktivizáló hatásával szemben. Nem véletlen, hogy tavaszonként, a természet megújulásával ide vonult el, s festette az üde, virágzó fákat, a kastély körüli parkot, máskor, változékony természetétől függően, súlyos, nehéz komorságú tátrai képeit. Budapest zaklatott életének városa, „átszállóhely", ahol több műterme és szállása volt; rengeteg vázlata alapján, számos nagy müvét itt és Bécsben festette meg. Munkahelyei e városok - az alkotással, ügyei intézéseivel, a társadalom különböző rétegeibe történő alászállásaival együtt. Élete megannyi zaklatott színtere volt Budapest, Párizs és Bécs. Az 1880-ban tett hosszabb olaszországi és római tanulmányútja fontos hatással van rá. A mediterrán hangulat és fények élénkítően befolyásolják szemléletét, amely majd Mednyánszky második, 1889-(őszi) párizsi útja, az impresszionistákkal történt közelebbi találkozása, festészetük stílusának „belső" megértése alkalmával teljesedik ki. 1889 ősztől 1892 nyaráig volt Franciaországban. Ismerjük tartózkodásainak helyeit is: 1889 ősz: Párizs, 1890: Barbizon, Sucy en Brie (egy évig tartott fenn itt műtermet), Normandia, Bretagne, egy telet Marseille-ben töltött, 1892 tavasz, nyár: Párizs. (1892 őszén már Máramaros környékén jár - a Feszty körképéhez szükséges tájvázlatok végett). Kállai 1889. évi párizsi látogatására teszi az impresszionisták hatását és képei kivilágosodását: „...már barbizoni kezdetei korában is azért élt a köd és a holdfény fátyolozó hatásával, hogy abban a dolgok képét mitikus árnyékká halványítsa. Második franciaországi tartózkodása alatt, az impresszionizmus láttán megértette, hogy légies sziluettek átszellemült képét a természet teljes napvilágánál is magára öltheti, még pedig nem fakó révületek, hanem viruló fényszínek alakjában. Láttuk, hogy többek közt a „Horgász" napsütötte kompozíciója is erre az impresszionizmuson nevelődött, színesen összefoglaló szemléletre vall."

64 Majd hozzáteszi, hogy a „reprodukciójuk sorából főleg ezeket a Franciaországban készült kis remekmüveket kell fájdalmasan hiányolnunk- írja. Jórészt a nagyőri hagyaték féltett kincseihez tartoznak. Fotografálásuk kedvezőbb nemzetközi körülményekre vár."

65 Ugyanezeket a Franciaországban készült képeket Mednyánszky Margit is említi. Adata fontos, mert szól arról, hogy Barbizon után testvére Sucy-en-Brie-be ment, „ahol egy kitűnő műteremre tett szert. Itt majdnem egy évig festett. Közben megbarátkozott egy fiatal festővel, Gardette-tel, kinek naiv parasztos lénye szimpatikus volt... Lászlót násznagynak hítta meg. Erre László a vőlegénynek egy telket vett Sucy-en-Brie-ben, hogy rajta otthont építhessen... az esküvő elmaradt. A telek úgy hiszem, még mindég László (Szemelvények Mednyánszky László korai naplójából (1877-1881). Közreadja és a jegyzeteket készítette: KissSzemán Zsófia. Enigma 24-25. 322); „...az előtavasz érzülete hatalmasan mutatkozik, s az út olvadó nagy hótömegeivel igazán fölötte festői tárgyakat nyújt. A kútból vizet merítő lány..."(i. m. Enigma 24-25. 330). Majd kifejezetten Millet Kalászszedők című festményének utóérzete hallik ki bejegyzéséből: „Egy különös szép effektet láttam. Asszonyok és gyerekek a lekaszált mezőről szedegették az ottmaradt kalászokat. [2. o. gr. M] A nap le volt nyugodva. A tarló színezete igen meleg és világító volt, melyen az alakok igen erős színekben emelkedtek ki. Különösen egy vénasszony tűnt nékem fel, ki karja alatt tartott egy csomó kalászt és fején sötét kendő, szoknyája sötétkék, lajbija barnássárga, ingujjai fehérek, az itt-ott látszó blúz mély és világító."(i- rn. Enigma 24-25., 320) 64 Kállai E., i. m., 99. 65 Kállai E., i. m., 83. 346