A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Szürszabók és posztószabók Gömörben a 17-19. században

szabókat nem tártnak igaz társoknak lenni.... Mely okra nézve elegendő okunk vagyon az separatiora."

40 A „separatio" a 18. század végén még nem teljes elválást jelentett, a vékonyszabók csak azt kérték, hogy külön kasszájuk legyen, illetve, hogy külön céhgyűlést tarthassanak és külön céhmestert választhassanak. A szürszabók ugyanis a közös pénztárból fizették a szűrcsapókkal folytatott pereskedésüket, pedig ez a vékony- vagy váltószabókat nem érintette, hiszen ők nem szűrposztóból dolgoztak, ráadásul a vékonyszabók, akik ugyan jóval kevesebben voltak, több inast tartottak, így több pénz folyt be tőlük a kasszába az inasok szegődtetésekor és „szabadon mondások által". A váltóművesek névsorából

41 és az instanciájukon szereplő aláírásokból kitűnik, hogy jórészt németek, illetve szlovák mesterek is vannak köztük, vagyis a szürszabók és vékonyszabók nemzetiségüket tekintve is elválnak. A németszabók (és német szabók) végleg csak 1829-ben válnak el a szűr szabóktól. A rozsnyói „vékonyszabó céhnek némely tagjai a királyi privilégiumot megnyervén, s a magyar szabócéhtől privilegizált németszabó céh nevezet alatt elválni kívánván", a közös céhből nyolcan (Szisz József, Klósz János, Vince István, Kréhn József, Láng János, Olsavszky János, Kronovetter Simon, Ráth Sámuel) alakítanak új társulatot, míg a magyarszabó céhben 17-en maradnak (Kandinál György, Szüle Mihály, Hokky József, Horváth Károly, Pékár János, Tátrik Mátyás, Klavinovszky József, Lipták János, Simon János, Vierner Antal, Hegedűs István, Jamnik Mátyás, Andy László, Urbán János, Stephanovits József, Czeklár András, Denk József)42 A rozsnyói németszabók a királyi privilégiumot a kor szokásának megfelelően nyomtatott formában nyerték el a német nyelvű szabályzatot, melyet Budán nyomtattak 1828-ban, s Gömör vármegye a Pelsőcön 1829. Szent András hava 16-án tartott közgyűlésén hirdette ki.

43 Az 1830-1856 között vezetett pénztárkönyvüket {Protocol für Einnahmen und Ausgaben)

44 1834-ig németül, attól kezdve magyarul vezették, vagyis a céh megalakulásakor főként német anyanyelvű mestereket tömörített. A mesterigazolványt azonban még 1854-ben is németül állították ki a rozsnyói németszabó céh (Priv. Deutschen Kleidermacher Zunft in der Freyen Berg Stadt Rosenau) elöljárói, Gáspár Antal főcéhmester (Ober Vorsteher), Kmeth János alcéhmester (Unter Vorsteher) és Turek Sámuel jegyző {Zunft Notar) Josef Láng számára, miután mesterremekét elkészítette. A céh 1873-ban bekövetkezett megszűnéséig vezetett Tanuló-anyakönyv {Protocol für Lehr-Jungen 1829-1873)

46 bejegyzései alapján a rozsnyói németszabók a kassaiakhoz hasonló szívóhatást gyakoroltak Gömör és Torna megye, valamint a régió azon fiataljaira, akik a nyugatias szabást és divatot, a polgári viselet készítését kívánták elsajátítani. A tanulók legnagyobb része Rozsnyóról rekrutálódik, gyakori, hogy apa veszi maga mellé fiát. 1829-ben és 1830-ban az evangélikus Szőlős Sámuel, a katolikus Gontsar György és az evangélikus Banasa Sándor veszi maga mellé inasnak fiát. Különösen sokan jönnek a Rozsnyóval szomszédos Berzétéről és Pelsőcről, de az alábbi 40 SAKR Z-II (sz. n. (1783). 41 Bentsik Mátyás, Roszt Christián, Lchotay János, StrauB János, Pinka György, Fatsina Sándor, Pékár János, Tiszszel György, Töltcsy István, Töltesy Mihály, Raáb László, Veszelovszky János, Slupenszky János. SAKR Z-II (sz. n. (1783). 42 SAKR Z-II/19 (1829). 43 SAKR Z-5 doboz Z10. 44 SAKR Z-5 doboz Zl 4. 45 SAKR Z-II/3 (1854). 46 SAKR Z-5 doboz Zll. 116