A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Veres László: Északkelet-Magyarország asztalosipara a 16-19. században

A források arra engednek következtetni, hogy a helyben készült bútorok készítőit az ácsok és a molnárok között kell keresnünk. Ezekre utalnak az ajtókat, ablakokat, asztalokat, lócákat és ládákat készítő ácsoknak, molnároknak történt kifizetésekről szóló számadások. E mesterek munkamódszerét ismerve, nyilvánvaló, hogy a bútorok bárdolással, faragással készültek.

16 Borsod centrumában, a legjelentősebb településnek számító Miskolcon a helyi asztalosok ténykedésére utaló első adat 1682-ben bukkan elő. Ebben az évben egy Asztalos Péter nevezetű mester ajtókat készített a református eklézsiának.

17 Eger 1687-ben történt visszafoglalása után 2 török asztalos költözött a városba. Letelepedésüket azért is engedélyezhették, mert Asztalos Péteren kívül addig más bútorkészítéshez értő iparos nem volt Miskolcon, s így a gazdasági érdek erősebben érvényesült a morális célokkal szemben. 1702-ben ezek az asztalosok készítették el a város almáriomát.

18 Az 1696. évi adóösszeírás újabb két mester ténykedéséről tájékoztat. Pályinkás András és Bungváld Gáspár a kassai céh landmaisterei, vagyis vidéki mesterei is a városban települtek le.

1 A Rákóczi-szabadságharc utáni években több mint két évtizedig ismét nélkülözni kellett a városnak a helyi asztalosmestereket. Az egykori iparosok talán meghaltak a kolerajárványban, vagy pedig elköltözhettek Miskolcról. 1711-1734 között ugyanis egri, eperjesi és lőcsei asztalosokat foglalkoztattak az egyházi és uradalmi építkezéseknél. 1734-ben egyszerre 3 helyi asztalos neve is felbukkan a forrásokban. Asztalos István és Imre mellett a harmadikat csak egyszerűen német asztalos névvel illették. Asztalos István és Imre - akik testvérek - a szakirodalom szerint festőasztalosok voltak, templomok festett mennyezetdeszkáinak művészeiként váltak ismertté. 1735-ben ők készítették a megyaszói református templom mennyezetdeszkáit.

21 Együtt dolgoztak a miskolci avasi templomban is. Asztalos Imre keze munkáját dicsérik a noszvaji templom mennyezetdeszkái is, melyeket az egyik táblán olvasható felirat szerint 1734-ben készített. Úgy tűnik, hogy a 18. század elején a miskolci asztalosoknak a templomi famennyezetek festése jelentett biztos megélhetést. Egy miskolci mester, egy Nagyváthy névre hallgató asztalos dolgozott 1728-ban a mezőkeresztesi református templomban. Toinbor Ilona, a festett mennyezetdeszkák kutatója és monográfusa véleménye szerint Északkelet-Magyarországon a templomi remekek többsége a miskolci és a gömöri központok mestereinek müve. A miskolci festőasztalosoknak tulajdonítja még Golop és Mályinka templomainak berendezését is, az előbbit az 1730-as évekből, az utóbbit pedig 1785ből. Igazat kell adnunk Tombor Ilonának, mert mindenképpen létezett miskolci festőasztalos műhely. Adatait viszont kiegészíthetjük azzal, hogy ennek előzményei a 17. század végéig visszavezethetőek. 1686-ban Festő Márton és István, majd 1690-ben pedig újból Festő Márton neve szerepel a városgazda számadásait tartalmazó kimutatásokban. A mesterek az avasi templomban is dolgoztak.

23 16 Az adatok sokaságát idézhetjük Miskolc város számadáskönyveiből. 1682. júl. 22. „A templomnál kapukat építő Molnár Mester embereknek Erog." Miskolc város számadáskönyve 1682. 19.; „Áldga deszka Faragok" 1686. május 20. Miskolc város számadáskönyve 1686. Borítón, Vö. Nyiry D., 1927-28. 116-177. 17 1682. júl. 24. „A templom eleöt léveő Thornacznak két ajtait épiteő Asztalos Péter..." Miskolc város számadáskönyve 1682. 19. HOM HTD. 87.3.1.249. 18 Veres L, 2000. 347. 19 Miskolc város számadáskönyvei 1696. HOM HTD. 87.3.1.246. 20 Vö. Veres L, 2000. 374. 21 Szabadfalvi /., 1980. 16. 22 Tombor I., 1968. 23 Miskolc város számadáskönyve 1686. május 20. HOM HTD. 87.3.1.247. Ebben az évben Festő Márton 8, Festő István pedig 2 forint törökadót fizetett. 88