A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gulya István: A kőműves- és kőfaragó-mesterség Északkelet-Magyarországon a 16-19. században

lakói a 17. századi hagyományok alapján telkük utcára néző oldalára építtették a kőből készült, általában kisebb méretű ,fejér házat", az épület hátsó traktusa pedig fából vagy paticsból készült. Az egy-két boltozott szobából, kamrából és pitvarból álló földszintes házakat a telken silányabb anyagokból készített gazdasági épületek egészítették ki. A városi lakosság többsége fából, paticsból, vályogból, illetve ezek kombinációiból álló lakóházakban lakott. A házak tetőzete zsúp-, nád- vagy zsindelyfedéssel készült, a cserép csak a 19. században jelenik meg Miskolcon. A fűtésről boglyakemence gondoskodott. A vagyonos nemesség és polgárság (elsősorban kereskedők és kézművesek) a kor építészeti és lakberendezési divatjait némi késéssel követve igyekszik az 1700-1800-as években házait nagyobbra és komfortosabbra építtetni. Egyre több a kőépület, melyeket a belvárosban emeletesre építenek át, a boglyakemencéket felváltják a cserépkályhák, az ólomüveges ablakokat a fába foglalt üvegek. A 18. században a püspöki székváros, Eger és a szabad királyi város, Kassa mesterei képviselik a térségben az építőipari szakmákat. A püspöki birtokokon folyó építkezések számos külföldi mesterembert vonzanak Egerbe és környékére, a hódoltságban töltött évszázadok építészeti lemaradását gőzerővel próbálják behozni. Miskolcon alig néhány mesterember működik a 18. század folyamán, az összeírásokban 1770-ig nem is jelennek meg, csupán más források alapján ismerjük néhányuk nevét.

22 Az uradalmi és magánépítkezéseken többnyire egri, gyöngyösi, kassai és eperjesi építőmesterek dolgoznak, közülük jó néhányan letelepedtek a városban. Az 1770-es összeírás szerint mindössze két adózó kőművesmester élt Miskolcon,

24 ami kevésnek tűnik, de az 1773-ban megalapított miskolci kőműves, ács és kőfaragó egyesült céh első mesterei között is csak 3 kőműves, 1 kőfaragó és 1 ács található. " Nem tudjuk, hogy a neveik alapján legalábbis német ajkúnak tekinthető mesterek honnan érkeztek a városba, a püspöki esetleg a diósgyőri koronauradalmi építkezések vonzották őket a vidékre német területről, vagy pedig Kassáról, esetleg más királyi városokból települtek át. Kassán, Lőcsén, Eperjesen, Bártfán a török kor végén már működnek építőipari céhek,

26 esetleg azok vidéki mesterei lehettek eleinte a Miskolcon dolgozó kőművesek és kőfaragók, de előfordulhat, hogy más céhekbe valamilyen oknál fogva be nem vett, ott kontárnak minősülő kézművesek 21 Gyulai É., 2000. 133-135. 22 1726-41. Bálint János, 1751. Kőmíves Mátyás biztosan helybeliek. Marjalaki Kiss L, 1955. 33-34. 1756-58. Johannes Lochmeister kőműves és Steinlochner Károly kőfaragó. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 508/a. 4. dob. 47. Borsod vármegyeháza és tömlöce körül munkálkodó mesteremberek fizetési listája 1759.; 1765. Gasparus Kővágó sem mestersége, csupán neve szerint szerepel. B.-A.-Z. m. Lt. XI. 601. 1. dob. 34. Miskolc kamarai város összeírása., Neve foglalkozását is jelölte, amit kőfaragó eszközöket is tartalmazó hagyatéka bizonyít 1786-ból. Veres L, 2000.327. 23 1736-ban a református iskola felmérését majd bővítését Rét Jakab kassai, Csermini János egri és Orchovszki József (származása nincs jelölve) végzi. Marjalaki Kiss L, 1955. 33.; az 1740-es években a városi vendégfogadó építésén egy eperjesi kőműves, majd Pfojtenberger Lőrinc egri mester dolgozik. Marjalaki Kiss L, 1955. 34. 1783-ban nemes Tőrös Tamás a kassai Johann Michael Scheidler kőművesmesterrel köt szerződést háza építésére, aki két év múlva már miskolci lakosként szerepel a városi összeírásban. Bodó S., 1972. 4849. A Kossuth utcai református templom építését is Scheidler vállalta fel, 1799-es halála után Pottinger Ferenc kassai, majd Rábel Ferenc gyöngyösi mester építi a templomot. Gyulai £., 2000. 149. 24 Veres L., 2000. 336. 25 Johannes Zőts föcéhmester, Johannes Jung kis céhmester, Christoph Craus kőműves, Stephan Kugler kőfaragó és Joseph Openrieder ácsmesterek. HOM. HTD. I. 76. 9. 2. A miskolci kőműves-, ács- és kőfaragócéh német nyelvű naplója. 26 Fennmaradt privilégiumaik alapján Kassán 1573-tól kőműves-kőfaragó, Lőcsén szintén 1573-tól kőműves-kőfaragó, Eperjesen 1615-től kőműves-kőfaragó, Bártfán 1616-tól kőművescéhek működtek. Céhkataszter 1975-1976. 132