A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Ujváry Zoltán: Hagyományok, emlékek Tomori Pálról, a mohácsi csata fővezéréről

HAGYOMÁNYOK, EMLÉKEK TOMORI PÁLRÓL, A MOHÁCSI CSATA FŐVEZÉRÉRŐL UJVÁRY ZOLTÁN A mohácsi csatában, 1526-ban elesett hadvezérről, Tomori Pál kalocsai érsekről a néphagyományban szórványos adalékok maradtak fenn. A történeti folklórban két, nevéhez kapcsolódó anekdota-monda őrződött meg Szerémi György emlékiratában (Epistola de perditione regni Hungarorum). Az egyik anekdota szerint a ferences szerzetes Tomori nak főpapi tisztséget, érsekséget ajánlottak. Tomori ellenkezve mondta a küldöttnek: „»Páter György, ugy-e olvastad, hogy a pápa egyszer feloldozott bűnei alól egy katonát; s a katona, halála után, mégis lángok között égve jelent meg egy jóbarátjának, álmában. Azt kérdi a jóbarát a katonától: „Kiért égsz így az iszonyatos lángban? Hiszen a pápa feloldozott!" - „De az isten nem egyezett bele; azért elkárhoztam.«" A másik történet II. Lajos király halálával van összefüggésben. A mohácsi csatában Szapolyai György és Tomori Pál menekítette a királyt. Szekcsőre vitték a plébános házához. Amikor Tomori Pál a szállására ment, Szapolyai a királyt lekaszabolta. A hírre odarohanó Tomori megölte Szapolyait, akinek a kapitánya viszont Tomorit „legyilkolta". Mindhármójukat a szekcsői templomban temették el. A két történetet Tóth Béla Szerémi után besorolta a magyar anekdoták közé. A második példa voltaképpen II. Lajos királyról szóló mondakörbe tartozik. A szomorú véget ért királyról apró mondatöredékeket a közelmúltban Bosnyák Sándor gyűjtött. Ezekben előfordul Tomori Pál neve is. A Tomórira vonatkozó mondát a 63 éves Vörös Mihályné bátai asszony mondta el 1986-ban. „Úgy hallottuk mink, ilyen szóbeszéd vót, hogy Lajos király ide gyütt, itt gyónt, áldozott és innen mentek el. Dunaszekcsőné vöt az Angyalvár. Ott választották meg Tomory Pált. Azt is mondják, hogy a kapcsolatba vót evve a bátai szent vérre, egy alagút vezetett oda, hogy valahun ott van ez a szent ostya. Aztán, hogy ott választották meg Tomory Pált fővezérnek és hogy ott összevesztek a főurak és a királyt má ott leszúrták, úgy vitték el má oda holtan. Ez ilyen mende-monda." (Bosnyák Sándor: 1100 történeti monda. Bp. 2001.158.) A mondaközlő asszony jól érzékeli, hogy a történet szóbeszéd, mendemonda. Az „úgy hallottuk"-ból arra lehet következtetni, hogy szélesebb körben ismert lehetett. Bizonyára valamilyen kiadványból került a folklórba. Olyan ponyvanyomtatvány lehetett a forrás, amely a király halálát gyilkosságnak tulajdonítja, hasonlóan Szerémi krónikájához. Történelmi tény, hogy a király a megáradt Csele patak mocsarába fulladt. Tomori Pál a törökökkel vívott csatában elesett. Fejét a szultán győzelmi jelként hordatta körül a táborban. Bátához több száz kilométerre egy gömöri településen, Putnok nevű kisded városban ismeretes még egy monda a „hősi halált" halt fővezérről. Eszerint Tomori Pál gyakran megfordult Putnokon, ahol, járt-kelt," „sétálgatott". Istvánffy Miklós munkája szerint Tomori Pál Gömör megyéből származik. A kiterjedt Tomori famíliának birtoka volt Abony, Borsod és Gömör megyében. A családnak rokoni kapcsolatai voltak felvidéki nemes, jómódú birtokosokkal, így a Putnokiakkal is. Az egyik 649