A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Vass Tibor: Anekdoták és történetek az ózdi gyár dolgozóinak életéből

tüzes vas fölé tartva, szépen megpirult. (Hagymát is szeleteltek a zsírba.) A tepsiben levő zsírt bicska, vagy kis hegyes kés hegyére szúrt kenyérszeletekkel mártogatták ki. A nyárson történő sütéssel szemben az a nagy előnye, hogy zsírveszteség itt nincs. A szalonnasütésnek nem mindenki által ismert módja a fogóban történő sütés. Széles, lapos csőrű, rövid szárú hengerészfogó, vagy erre a célra készített szalonnafogó csőrrészét megfelelő hőmérsékletűre melegítették, majd közé tették a szalonnaszeletet. Enyhe szorítás következtében a szalonna pirulni és a zsír folyni kezdett, melyet az alátartott kenyérszeletekre csepegtettek. A szalonnasütésnek ez a leggyorsabb, előkészület nélküli módja. Ezt elsősorban az időhiányban szenvedők művelték és azok, akik szerették a friss tepertő ízére emlékeztető sült szalonnát, mely sózott szalonnából volt a legízletesebb. A szalonnasütéssel kapcsolatban sok érdekes eset zajlott le a gyár területén. Az 1930-as évek közepén a gyári gépműhelyben Szabó László vízvezeték-szerelő a reggeli szalonnasütéskor mutogatta, hogy milyen egyenletesen tud sütni. A többieket bosszantotta a dicsekvése. Ezért egy óvatlan pillanatban a szekrényből kivették a nyársát. A nyárs végét lefűrészelték, majd cinnel visszaforrasztották és visszatették a szekrényébe. Másnap Szabó László jött a nyársra húzott szalonnával. Alig csepegtetett a kenyérre, amikor a cinezés megolvadt és a nyárs vége szalonnástól a kovácstüzbe esett. Szabó nagy derültség és különböző megjegyzések közepette a csonka nyárssal kikaparta az összeégett szalonnadarabokat. Értékes megjegyzés hangzott cl a „Pórul járt szalonnasütő" című anekdotához 2004-ben: a Középsoron a hengerek régen nem fehérfémből készült csúszócsapágyak között, hanem akácfából készült fa csapágyak között forogtak. A csapágyakat kövérre hizlalt disznók szalonnájával kenték és vízzel hűtötték, de marhafaggyúból öntött, téglalap alakú kenőanyagot is használtak. A dolgozók a szalonnát szívesen megsütötték és elfogyasztották. Ennek megakadályozására az egyébként sózott, nyers, fehér szalonna felületét petróleummal bekenték, hogy ehetetlenné tegyék azt. Azonban a 10-15 cm vastag szalonna petróleumos felületét levágva, még mindig lehetett sütésre alkalmas szeleteket kivágni. A második világháború után megszűnt a szalonnával történő csapágykenés Ózdon, de pl. a Csepeli Vas- és Fémmüvekben még 1960 után is használtak szalonnát egyes (katonai célú) hengerelt platinák üregeinek kenéséhez.

1 13. A próbavételi eredmény helyeit labdarúgó eredmény Az esemény színhelye: az Acélmű V. sz. kemencéje. Résztvevők: Halász Pál acélgyártó és a kemence dolgozói. 1935, vagy 1936 egyik vasárnap délutánján az acélműi V. sz. kemencénél próbavételre került sor. A próba granulált részét a II. segéd a házi laboratóriumba vitte, amely az elektrocsarnokban volt abban az időben. Normális körülmények között 15 perc alatt meg szokták kapni a vegyelemzés eredményét. Jelen esetben az idő már nagyon elhúzódott. Nem tudták mire vélni a késedelmet. Már nemcsak az acélgyártó - az acéladag készítője -, de a kemencéi dolgozók is türelmetlenkedtek. A acélgyártáshoz feltétlenül szükség volt a laboratóriumi eredményre. Késése függővé tette a programszerű gyártást. Ez természetesen főként az acélgyártóban, de a kemence dolgozóiban is feszültséget váltott ki. Közben a hosszú várakozás után - mintegy 20 perc elteltével - ismét kénytelenek voltak próbát venni. Ezt már egy másik kemencesegéd vitte el vegyelemzésre a laboratóriumba. Nemsokára, vagy 30-35 perc elteltével megérkezett a kemence II. segéd, aki az első próbát vitte. Már messziről rászólt az acélgyártó, hogy mi az eredmény? A II. segéd két karját magasan széttárva, lelkendezve kiáltotta, 2:0. Az történt ugyanis, hogy a II. segéd a próba laboratóriumba való beadása után a volt Velence-i kapu (IV. sz. kapu) melletti barakkok tetejére sietett, ahonnan jól be lehetett látni a labdarúgópályára. (Az Oxigéngyár helyén volt akkor az ÓVTK labdarúgópályája és a klubháza.) Az itt szerzett értesülés fontosabb volt neki, mint az acéladag sorsa. A feszültség ellenére a II. segéd bejelentését harsány nevetés fogadta.

13 12 Közreadta: Mokri Pál. Ózd, 2004. 13 Közreadta: Halász Pál. Ózd, 1979. 574