A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Pirint Andrea: Szontagh Tibor (1873-1930) festőművész munkássága

(Mária Magdolna) pedig a Budapest melletti Maglódon, a Baranski családnál született. A festő gyakran látogatta feleségét, sokszor kerékpáron tette meg a nagy távolságot,

1 de a szétszakított család számára ez csak átmeneti megoldás lehetett. Az 1904/1905-ös tanévben végre mindannyiuk számára közös otthont biztosított az Árva megyei Trsztenán (ma Trstená na Ostrove, Szlovákia) elnyert rajztanári állás." Az itt született gyermekkel (László) továbbnépesedő család útja azonban hamarosan Liptóba vezetett. 1907-ben a festő már minden valószínűség szerint a rózsahegyi (ma Ruzomberok, Szlovákia) kegyesrendi főgimnáziumban tanított, mert bár ide vonatkozó adatunk alapján az állás betöltését csak 1911-ben tudjuk biztosan,

12 az újabb három gyermek (Ilona Margit, Klára és Endre) 1907 és 1910 között itt született. Az otthonkeresés időszaka 1911 őszére ért véget. Szontaghot mint rajztanárt Rózsahegyről a Miskolczi Királyi Katholikus (1922-től Fráter György, 1950-től a mai napig Földes Ferenc nevét viselő) Főgimnáziumba helyezték át ekkor, s ettől kezdve Miskolc lett életének végleges helyszíne. Otthonául - legalábbis kezdetben - a Hunyadi utca 54. számú ház szolgált.

13 A Szontagh családnév ekkor már ismerősen csengett a miskolciak fülében. Olyan neves személyiségek működtek itt korábban, mint egyebek között a dinnyészetről könyvet író híres bölcsész, Szontagh Gusztáv Adolf (1793-1858) nyugalmazott kapitány, vagy a kőszénről publikáló bányabiztos, Szontagh Aladár (1850-?). Míg ez utóbbiak csak átmenetileg tartózkodtak Miskolcon, a késmárk-borsodi ághoz tartozó Szontagh család jelenléte a 18. század elejétől kezdve folyamatosan kimutatható a városban. Valószínű azonban, hogy a római katolikus festő Miskolcra helyezése nem hozható semmiféle kapcsolatba az evangélikus vallást gyakorló helybéli Szontaghokkal. Az áthelyezésre véletlenszerű, ámde szerencsés minisztériumi rendelkezés alapján kerülhetett sor.

14 A természet szerelmese Szontagh Tibor nem tartozott a pedagógusi munkába belefásuló, művészi ambícióit feladó mesterek közé. Bizonyára nem kis kötöttséget jelentett a megrögzött természetjáró egyéniség számára a szabadkézi rajz-, rajzoló geometria, szépírás és görögpótló rajzórák rendszeres megtartása,

15 de miközben az újabb nemzedéket részesítette lelkiismeretes vizuális nevelésben, a festői alkotómunka elkötelezettje maradt. Miskolcra települve nemcsak egzisztenciálisan találta meg számításait, de a habitusának megfelelő művészi téma is tálcán kínálta magát. A tájfestészet iránti vonzódás már a mintarajziskolai évek alatt, 1898-ban megmutatkozott, amikor is az intézmény szokásos tanévzáró emlékalbumában a festő épp egy tájkép-színvázlatának reprodukcióját tette közzé.

16 Szontagh e választása egyrészt előrevetíti a hamarosan önálló útra lépő festő művészi hitvallását, másrészt pedig jelzi azt a változást is, amely a Mintarajziskola szellemiségében épp erre az időre állt be a szabadtéri tájrajzolás értékelése terén. 10 Szontagh Pál, a művész fiának visszaemlékezése. Kézirat. A család tulajdonában. 11 Uo. 12 Kendéi, (szerk.), 1911. 128. 13 A festő levelezőlapja feleségének címezve (lásd: 18. jegyzet) 14 A Miskolczi Királyi Katholikus Főgimnázium 1911-1912. évi iskolai értesítője. 123.: „Szontagh Tibor rózsahegyi főgimnáziumi r. tanár áthelyeztetik a mi intézményünkhöz. 1911. év szept. 7. 109, 138. sz. min. rend." 15 Az iskolai értesítőkből tudjuk, hogy a művész átlag heti húsz órában tanított, mégpedig saját tárgyai mellett - főként a világháború éveiben - magyart, számtant, földrajzot is. 16 Nagybocskói részlet. Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára S 118. Ltsz.: 1292. 424