A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Pirint Andrea: Szontagh Tibor (1873-1930) festőművész munkássága

családjának - amely már a 16. században több vonalra és számos ágra bomlott - az ifjú Szontagh mind apai, mind anyai ágon leszármazottja volt.

2 A gyermekévekről, a festői ambíció megfogamzásáról nincsenek értesüléseink. Az bizonyosra vehető, hogy főerdész édesapjától egy életre szóló örökségül kapta a természetszeretetet, amely később a festői életmű alapértéke lett. A pályaválasztásban talán példával szolgálhattak a család iglói-árvai vonalának korábbi festőegyéniségei, akiknek körében a Késmárkon és Rozsnyón tevékenykedő Szontagh János (1697-1750) képírótól kezdve apáról fiúra, illetve unokára öröklődött a mesterség." E tradíciót végül Szontagh Géza (Diego) (1841-1891) emelte művészi rangra, aki a bécsi akadémián és Münchenben már komolyabb tanulmányokat folytatott. Érdekességként említendő, hogy e család Madarász Viktor festővel is rokoni kapcsolatba került, mégpedig Szontagh Géza nagybátyjának Madarász nővérével, Herminával való házassága révén. Szontagh Tibor 1894-ben iratkozott be a mai Képzőművészeti Egyetem elődintézményének, az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképezde hallgatói közé, annak ellenére, hogy az édesapa nem fogadta kitörő örömmel fia döntését. Hogy az öt éven át tartó tanulmányok nem folytak anyagi nehézségek nélkül, abból következtethetünk, hogy az 1897/98-as tanévben háromszáz forintos állami segélyt utaltak ki részére. De az anyagi támogatás ténye ugyanakkor a tehetség elismeréséről is vall, amit még ennél is pregnánsabban az intézeti kiállításokon elnyert pályadíj mutat.

6 A tanulóéveket 1899-ben a „középiskolai rajztanári teljes képesítés" megszerzése zárta. A tanári oklevél és amire jogosított, a pedagógusi állás a biztos megélhetés záloga volt a családalapítási gondolatokkal játszó művészember számára. 1. kép. Szontagh Tibor (1873-1930) 2 A festő családját, amely az iglói ághoz tartozik - mai ismereteink szerint -, nem tudjuk pontosan elhelyezni a Szontaghok genealógiájában. A család történetével foglalkozó legteljesebb munka főképp Árva és Trencsén megyék levéltáraiból gyűjtött adatok alapján íródott meg (Szontagh D., 1864.). E műben a szerző, aki az Árva megyei evangélikus esperesség jegyzője volt, nagy hangsúlyt helyez az ősi család töretlen ívü, buzgó evangélikusságára. Nem kizárt, hogy a családi dicsőséget kidomborító, az újabb generáció elé példaként állított mü szándékosan hallgatja el a katolikus lemenőket, akik közé a festő édesapja is tartozott. " Szontagh János fia János (szül. 1724), ennek unokája Szontagh Sámuel (1782-1847), ez utóbbinak ugyancsak unokája Szontagh Géza (1841-1891). Lásd: Nagy /., 1863. V. tábla valamint 829-830. 4 Dr. Vékony Zoltánná, a művész unokájának szóbeli közlése. 5 MTA Művészettörténeti Kutató Intézet Adattára, MDK-C-I-17. 6 BartusÖ., 1929.263. 422