A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dobrossy István: Görög, magyar, zsidó boltok és üzletek Miskolc belvárosában a 18-19. században

pontban. Viszonylag ritkábban fordul elő, amikor „görög és egyéb kereskedők árúja" kerül az árszabások közé. így 1744 után, amikor Abaúj, Zemplén, Sáros, Ung, Borsod, Gömör és Torna megyék területére terjedt ki a limitálás

48 1766-ban adtak ki új árszabást Sátoraljaújhelyen, s ez Zemplén és Borsod megye területére volt érvényes.

49 Ezt követően, s főleg a hűségeskü letétele után (1774) úgy tűnik, nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a kereskedelmi, főleg a görögök által közvetített termékeknek. 1793-ban Kassán még ugyan szabályozták Borsodra is kiterjedően a bőrök árát, de ez - gyaníthatóan - a helyi „előállítókra" és feldolgozókra vonatkozott.

50 Miskolc ugyanebben az évben a festett bőrökről és a bőrös mesterségekről adott ki árszabást, amely egyes rovataiban feltüntette a nyersanyagárat, a munkaráfordítást, a nyereséget, avagy a veszteséget.

51 A 19. század első felében, 1801-1849 között megsokasodnak az árszabások. Nemcsak számuk növekszik, hanem az előállítás és értékesítés köre is nő (limitálják a gyógyszerek árát, vagy a postakocsik viteldíjait, de sokrétűen szabályozzák a munkabéreket is). A fél évszázad alatt 350-féle árszabás kiadásáról szólnak ismereteink, de ezek közül már egy sem foglalkozik görög vagy zsidó kereskedők által közvetített, értékesített árukkal.

52 A legsokrétübb, 63-féle termékre, árura, készítményre kiterjedő limitációt 1813ban Miskolcon adták ki, s Borsod megye teljes területére vonatkozott. Ebben még felleljük a bőrféleségek, majd a feldolgozott termékek árait, de ezt követően ezek is „szabad árasokká" váltak." A különböző, kender-len alapanyagú vásznak, félkész vagy késztermékek bolti, piaci, vásári értékesítése nagy teret kapott, komoly a felvevőpiaca, függetlenül attól, hogy házi, parasztipari vagy manufakturális előállítás eredménye, végterméke-e. Különlegessége miatt teszek említést egy 1811-ben Miskolcon kiadott árszabásról, amely a gyolcsáruló asszonyok áruival (is) foglalkozik. Ezt a dokumentumot - eltérően elődjeitől - szöveges kiegészítéssel is ellátták. (A kiküldött deputáció képviseletében Szrogh Sámuel állította össze az anyagot, akit a várostörténet jól ismer „Miskolcznak a' javai" című verses feldolgozása miatt.)

55 A jelentés a következőket tartalmazza: „Árulnak ezek - ti. a gyolcsos asszonyok - részenkint Slézia, Fel-földi, festett szokingnak való, Budai festett és Bagazia gyolcsokat, Czinaból Patyolatot, mellyeket vég számra, és különb-különbféle kendőket, mellyeket részenként (=kis tételben) vásárolnak. ...ezek a' Szegény Asszonyok nem annyira valami nagy haszonkeresés és nyereség tekintetébűi, mintsem inkább hogy Elejiktül (= őseiktől) rajok maradt ...folytatják kereskedéseket (haszon nélkül, csak kis jövedelemért) ...ezekre való nézve az ő árujuk limitációját szükségtelennek és főképpen addig, míg az ő általuk árulhatott vászony a' felföldön, 's egyébb árújok is azon Kereskedőknél, kiktől ők azokat a la grosso, a vagy darabszámra vásárolják, nem limitáltaknak, fékezetlennek ismerte a' Deputatio."

56 Eszerint azok az ősök hagyományát folytató kereskedők, akik áruikat darabszám megvásárolják a nagykereskedőtől (vagy a paraszti termelőtől), s azon kis haszonnal valahol túladnak, tehát egyszerű közvetítőkereskedelmet folytatnak, áruikat nem kell limitálni, mert ezek a fékezhetetlenek, s maga a kereskedelemi forma sem kártékony. 48 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. IV. III. 16. 4<) B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. XVI. I. 109. 50 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e. 282/1792, 258/1793. 51 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e. 258/1793. 52 Hőgye l.-Seres P.-né. 1980. 42-125. 53 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e. 1314/1813, 4093/1818. 54 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e. 1238-6/1811. 55 Vö. SzendreiJ., 1911. IV. k. 170, 767. 56 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e. 1238/1811. 256