A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dobrossy István: Görög, magyar, zsidó boltok és üzletek Miskolc belvárosában a 18-19. században

vallotta, de a' mellyet meg nem bizonyíthatván Áron Mándó Görögre, az bestelenségért Áron zsidó Mándónak fizetett 4 idest négy vonás forintokat, melly Summát szánt Mándó az két Templomra, azután B. Bírák Uraimék előtt egy mást meg követvén, meg békél lettek, egymásnak ezt 6 Rfrt. büntetés alatt soha többé szemére hányni nem , • - - ,,34 kívánván. Az egymás „bestelen" lekáromlása, szidása, majd a vétség pénzben történő kifejezése, kifizetése, annak „közhasznú" célra történő felajánlása, utána a kilátásba helyezett komolyabb büntetés terhe alatti megfogadása, hogy soha többet nem tesznek ilyet, - a gyakoribb feloldások, konfliktus-megszüntetések közé tartozik. Akadnak példák súlyosabb konfliktusokra, komolyabb büntetésekre is. Sok gond származott abból, ha paráznaság történt, vagy zsidó kereskedőhöz szegődött görög kompániatag valamilyen munkára. Ez utóbbi a kompániából való kitiltást, kicsapást vonta maga után. Hasonlóan komoly következményei voltak a teherbe ejtésnek. 1777. február 21-én a Besztercebányáról származó, de Miskolcon dolgozó Kálmán Mária pápista (róm. kat.) hajadon „elszülte" gyermekét, aki a Saguna Ferenc orosz (gör. keleti) vallású kereskedővel történt együttháláskor fogant. Saguna 1746-ban született (gyerekként költözött szüleivel Miskolcra), s Dőry László házában volt „szobája", tehát a Dőry-kúriában élt együtt más görög kereskedőkkel. Kihallgatásakor azt vallotta, hogy neki nem volt köze a leányhoz, de azt tudja, hogy volt egy szabólegény szeretője, aki a Tamburban lakott (uradalmi vendégfogadó az egykori Korona-szálloda helyén), s azzal hált Kálmán Maris hol Dőry László udvarán a szénakazalban, hol pedig fenn az Avason egy borházban. A legény viszont megszökött. A leány azt vallotta, hogy „egyszer Sámuel vásárkor éjjel bé hívott a házba, s akkor volt közöm a maga ágyán", ti. Saguna Ferenchez. A tényt a város magistrátusa megtárgyalta, s kinyilvánította, hogy „ezen gonosz Istentelen parázna fajtalankodó személyeket meg érdemlett büntetések(ne)k el vétele végett keményen büntettetni kívánja". A büntetés úgy tűnik mégis elmaradt, mert bár Saguna nem fogadta magáénak a gyereket, a kompánia bírájánál, Sambik Tamásnál pénzt helyezett el, amelyet Kálmán Mária fel is vett. Levélben tudatja, hogy „minek utána meg estem és Sagona Ferenczre vallottam volna, ellenem és eő kigyelme ellen Miskóczi N. Magistrátus Actiót erigálván és én Sagona Ferencz uramra vallott dolgot semmi képpen meg nem bizonyíthatván, gyermektartásra semmit sem nyerhettem volna..." Mivel kinyilvánította, hogy nem Saguna az apa, „az én szegény sorsomat Sagona Ferencz Úr hite nélkül nékem gyermek tartásra tizenkét, id est (azaz) 12 forintokat mai napon effektive le fizetett". A megesett Kálmán Mária így „megegyezett" Sagunával, s valószínű gyermekével, valamint az egy összegben kifizetett „gyermektartással" elhagyta a várost.

35 1779-ben a város magistrátusa ismét Saguna Ferenc ügyével foglalkozott, de a korábbitól eltérően most ő a „sértett". Grósz András mészáros felesége Gocz Rebeka pedig az alperes, aki ellen Saguna a következő indokkal tett feljelentést és az érintett nem lévén nemes, súlyos, nem pénzben kiszabott büntetést kért. (Ez a vesszővel történő megcsapatás, vagy botozás volt.) „Étszakai kilenc óra tájban Grósz Mészáros András felesége, a' ki mostan a' Nemes város Árestomában vagyon" rész szerint engemet ezen képen illetett: „Hunczut, Gazember, Sagora Ferencz, Pogány, Keresztény tsaló, Lator, azért haragszik rám, hogy neki nem adtam (ti: magam). S. V. (V = Vretosz, azaz Ferenc) a' szolgálódat is hátúrúl basztad meg, régen megérdemletted volna, hogy ki tsaptak volna a B.-A.-Z. m. Lt. V. 141. l.köt. 126. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. XV. 3. 250