A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Kováts Kornél: A regéci vár környékének módosult gazdálkodása a 20. századig

csak éreztette hatását a nehézipart előtérbe helyező gazdaságpolitika, ugyanis ekkorra tehető a falu elnéptelenedése is. A szomszédos Hejcén viszont 1965-re inkább csak a mezőgazdasági ágak súlypontja tolódott el a kertmüvelés és legeltetés felé, amit jelez előbbiek területének térnyerése mellett az is, hogy nagyon visszaesett a szőlők birtokolta rész, illetve kevésbé a szántóföldeké. Az erdő és a rét területe igaz, hogy nőtt, de az egyegy holddal egyikük sem volt számottevő. Növénytermesztés A központi területen, Mogyoróskán és Regécen az említett talajviszonyoknak és éghajlati adottságoknak köszönhetően és alapos trágyázással burgonya jól termeszthető, míg búza inkább csak elfogadható mennyiségben terem. A gabonák közül leginkább a zab és rozs, valamint az őszi búza és árpatermesztésnek kedveznek a természeti adottságok. Manapság rozsot elvétve ültetnek, míg a többit is csak erősen lecsökkent mennyiségben. A kukoricának nem kedvez az éghajlat, ezért igen visszafogott mennyiségben ültetnek csak. Igen jók még a természeti adottságok a burgonya és káposzta számára, de ezek vetésterülete is igen lecsökkent. Ipari növények közül napraforgót keveset vetettek, mivel az éghajlat nem igazán kedvez neki, viszont régebben kendert termesztettek a patakvölgyekben, a medrek mentén. Utóbbiból kiváló zsákokat lehetett készíteni, és kötélkészítésnél is alkalmazták. Egészen más a helyzet az Abaúj-Hegyaljához tartozó Fony és Hejce településeken, ahol igen szépen termett a gabona (búza), amelyet Kassán, valamint Szepes és Sáros vármegyékben értékesítettek. Természetesen emellett más növényt is termesztettek, mint tengerit, sörárpát, burgonyát, lent és kendert is. Persze nem olyan mennyiségben, mint búzát. Ezen túlmenően a takarmányt, a zöldségféléket és a főzelékféléket is helyi szükségleteket meghaladó szinten termelték.

66 A központi hegyvidéken a gyümölcsök közül leginkább szilvát termelnek, de alma-, körte- és cseresznyefák is szép számmal találhatók a területen. A szilvák közül igen elterjedt a besztercei, a debreceni muskotályos, duránci, a ringló és a kökényszilva. Almák közül megteremnek a nyári almák, a sóvári és az aranyparmint. A körtefák jól teremnek szintén, viszont termésük bizonytalan. Barackfák Mogyoróskán csak a „Felvégen" teremnek, ahol a Kun-hegy északról védi őket. Szőlőből csak a házak melletti tornácoknál termelnek, és ott is korán érő, direkttermő fajtákat, mivel az éghajlat igazán ennek a növénynek sem kedvez. Ebből általában otthon fogyasztott asztali bort készítenek. Az éghajlat miatt hasonló a helyzet a szomszédos Regécen is. Fonyban és Hejcén több szőlőt termesztenek, és fontosabb szerepet tölt be a borászkodás, ezt bizonyítja a szőlőterületeik nagyobb mivolta is. Ellenben az is igaz, hogy a hegyaljai borokkal az ottaniak sem vehetik fel a versenyt. A bort általában úgynevezett lyukpincékben tárolták.

67 A gyümölcsök közül a szőlő mellett itt a cseresznye, a meggy és a kajszibarack a legkedveltebbek.

68 Igen fontos termék volt a gyümölcsből és a törkölyből készített helyi pálinka is.

69 Mint általában a hegyvidéki falvak lakosságánál itt is jelentős az erdei gyümölcsök (málna, szeder, som, vadalma, vadkörte, vadszilva) és gombák gyűjtése.

70 Utóbbiak Varga G.-né, 1970. 177. FrisnyákS., 1995/2,54-55. IkvaiN.,31. FrisnyákS., 1995/2,54-55. IkvaiN.,31. IkvaiN., 38. 700