A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szabó Irén: „Álljunk illően, álljunk félelemmel!” Az állás, ülés és térdelés szokásai a magyarországi görög katolikus vallásgyakorlatban

„ÁLLJUNK ILLŐEN, ÁLLJUNK FÉLELEMMEL!" AZ ÁLLÁS, ÜLÉS ÉS TÉRDELÉS SZOKÁSAI A MAGYARORSZÁGI GÖRÖG KATOLIKUS VALLÁSGYAKORLATBAN SZABÓ IRÉN Az állás Az álló testhelyzet, testtartás illetve testhelyzet változás, amennyiben az ülést váltja fel és állapotváltozás, amennyiben a menést, járást szakítja meg vagy zárja le.

1 Az állás, felállás a profán és szakrális világban máig az egyik legáltalánosabban gyakorolt kifejezése a tiszteletadásnak, az udvarias üdvözlésnek, a kezdet, a találkozás pillanata kijelölésének. Jól példázza ezt az iskolákban a tanórák kezdete, de a polgári etikettből számos példát fel lehet sorolni a tiszteletadás kifejezésének ilyen módjára.

2 Kultúrtörténetileg a szakrális gesztusok világából ered az uralkodóknak, császárnak, királynak járó tiszteletadás, amikor jelenlétükben senki vagy csak kitüntetett személyek ülhettek le. Az állás, felállás, megállás olyan mozdulattal bevezetett testhelyzet, amely az imádkozó ember legjellegzetesebb állapota. Ezzel a tartással az Istent tiszteli, és kifejezi készségét a szolgálatra. A vallástörténeti példák azt mutatják, hogy az áldozatbemutatás mindenütt állva történik. Az állás világszerte jellemző imádkozó testtartás. Az állás önmagában lehet imádság és bizonyos imákhoz kötelezően kapcsolódik. A zsidóknál ősi imatartás (Gen. 18,27. Ábrahám állva imádkozik Istenhez). Templomszenteléskor Salamon kitárt karral állva imádkozik. Az állás testtartása azért is fogalmazódik meg imádságként, mert a kiállás Isten elé és a vele való beszéd kockázatos is lehet. A Szentírásban megfogalmazott ima- és áldozatbemutatási formák, így az álló testhelyzet hagyománya él tovább az őskeresztény korban. Az Ószövetségben a főpap a papsággal együtt állva mutatta be az áldozatot. (Sir. 50.13.) A kora keresztény leírások és szabályok, amelyeket az egyházatyák és az I. évezred zsinati kánonjai fogalmaznak meg, mind bibliai példákra hagyatkoznak. „Az Úr áll jobbomon, meg nem inoghatok." (Ap.Csel. 4.10.) „Az Emberfia ott áll az Isten jobbján." (Ap.Csel. 7.56.) „A juhokat jobbjára állítja." (Mt. 25.33.) Az Isten előtt megállni egyet jelentett az alázattal és a töredelmes lelkület felkeltésével. Ennek sokat idézett példája a vámos és farizeus történetéből a vámos esete, aki a templomban hátul megállt, és még tekintetét sem merte fölemelni, úgy imádkozott (Lk. 18.11.). Már a legkorábbi áldozati felajánló imádságoktól kezdődően a mai liturgia szövegéig megtalálható az a formula, mely hálát ad azért, hogy Isten elé állhat. „Hálát adunk, hogy méltónak találtál minket, hogy színed előtt álljunk és szolgáljunk néked."

3 1 A tanulmány A magyarországi görög katolikus vallásgyakorlat gesztusai című doktori disszertáció egy fejezete. A disszertáció 2002-ben készült az ELTE Folklór Tanszékének Magyar és összehasonlító folklorisztika doktori programja keretében Voigt Vilmos és Verebélyi Kincső témavezetése mellett. 2 E gesztusok jelzésértéke iránti érzékenységről tanúskodik az a bejelentés, mely szerint 1999 őszétől a magyar kormányülések mindig felállással veszik kezdetüket. E jelzések tartalma iránti érzéketlenségről árulkodott viszont az a sajtópolémia, ami e bejelentés körül kialakult. 3 Részlet a püspökszentelést követő „Felajánlás" imájából. Traditio Apostolica. 1983. 85-86. 661