A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Alabán Péter: Paraszti gazdálkodás és társadalom Domaházán a dualizmus idején és a Horthy-korszakban

a jellemző. A földeket rendszeresen trágyázták, ami az állattartás jelentőségét figyelembe véve nem meglepő. A 19. században az aratás még sarlóval történt, s főleg asszonyok végezték a férfiak segédletével. Ezután a gabonát csépelték (kézi cséplés) és lóval, esetleg tehénnel, ökörrel nyomtatták; a szekérrel történő nyomtatással itt nem találkozhatunk. A nyomtatásos eljárás a jószágra hárította a munka jelentős részét és termelékenyebbnek bizonyult a kézi cséplésnél. A faluban mindkettőt alkalmazták, habár a cséplés inkább a síksági részeken volt igazán megfigyelhető. 1900 körül a sarlós aratás végleg eltűnt és a későbbi tagosítások is újabb változásokat hoztak a gazdálkodásban. A gabonát a Rima-völgyben található vízimalmokra (például Serke, Rimasimonyi, Feled) hordták őrölni; Domaházán volt ugyan vízi- és szárazmalom, ezek azonban az 1890-es években eltűntek, csupán a helynevekben maradtak meg (pl. Malom-oldal). Jelentéktelen szőlőművelés mellett kukoricát, burgonyát, köztesként pedig tököt és babot termesztettek. Paládi-Kovács Attila szerint a kapáskultúrák, kertkultúrák jelentősége elhanyagolható a Barkóság falvaiban, mivel csak a helyi lakosság önellátásához járultak hozzá, esetükben azonban árutermelésről nem beszélhetünk. Az osztatlan közös tulajdonban fekvő területek (szántóföld, rét, legelő, erdő) haszonvételeinek fenntartására, valamint a közös ügyek intézésére a kurialista falvak többségében közbirtokosságokat

35 hoztak létre. Ezek tevékenységét ugyan a helyi viszonyok és tradíciók határozták meg, közös vonásuk volt azonban, hogy az úrbéres közösségektől (v. úrbéri közbirtokosságoktól) igyekeztek elkülönülni az erdők és legelők hasznosítása során. Miután az 1853. évi úrbéri pátens - a földesúr és a volt jobbágy között az erdő- és legelőrészt elkülönítve - a közös határhasználat felbomlásához vezetett, az Északiközéphegység területén is megkezdődtek a birtokrendezések. A falvak nagy részében megtörtént a tagosítás (commassatio), mely eljárás kiemelt célja az egyes birtokosok szétszórtan (gyakran több mint 30^0 tagban) fekvő földjeinek lehetőség szerinti egy vagy néhány tagba történő összevonása volt. A tagosítás Domaházán (is) több hullámban zajlott; kezdetét a nemesi közbirtokosság erdejének feldarabolása jelentette 1900-ban. Ezt követően a barkó falvak nagy részében addigra már teljesen paraszti szinten élő kisnemesek a falu határában saját tulajdonú erdőhöz jutottak, 6 melyek nagysága a módosabb gazdáknál figyelemreméltó volt. A tagosítás utáni viszonyokat az 1905-ből fennmaradt földkönyv,

37 valamint az ehhez készült térkép

38 segítségével vizsgálhatjuk. Ezekből kiderül, hogy sok gazdánál különösen a szántóföldek kiosztásánál nem sikerült kellőképpen rendezni a helyzetet, mivel földjeik még mindig 10 vagy annál több tagban feküdtek, míg a rétek, erdők és legelők esetében túlnyomórészt sikerült az egy tagba történő összevonás. Időközben Domaházához csatolták Répáspusztát is, melyet követően a több mint 5000 kat. holdas faluhatár művelési ágak szerinti megoszlása a következőképpen alakult: szántóföld: 39,09%, kert: 0,72%, rét: 2,48%, szőlő: 0,03%, legelő: 24,96%, erdő: 25,41%, földadó alá nem eső terület: 7,31%.

39 A birtokviszonyok tekintetében a rendelkezésre álló forrás34 Paládi-Kovács A., 1982.56. 35 Tagjai a közbirtokosok (kompesszorok). Domaházán 180 közbirtokossági birtokos mellett külön kategóriát képviseltek az úrbéri birtokosok (4 fő) és az ún. kivételes birtokosok (lelkész, kántor, harangozó, egyház). Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (további hivatkozásokban B.-A.-Z. m. Lt.) VII - 1/c 50. doboz. Domaháza község földkönyve 1897-ből. 36 Vö. Petercsák T., 1992. 75. 37 B.-A.-Z. m. Lt. VII - 1/c 50. doboz. Domaháza tagosítási földkönyve [1905]. 38 B.-A.-Z. m. Lt. Bm. U. 198. 39 Forrás: Az 1909. évi V. te. által - földadókataszter kiigazítása céljából - elrendelt kataszteri birtokívek összesítései. B.-A.-Z. m. Lt. VI - 101/b 29-30. doboz. (Idézi Alabán P., i. m. 67.) 655