A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Dobrossy István: Miskolc politikai arculatának alakulása az 1920-1939 közötti országgyűlési képviselő-választások tükrében

volna a zsidóság kivándorlását Magyarország területéről, ugyanakkor gátat kívánt szabni a határon kívül rekedt zsidóság „anyaországbeli" bevándorlásának.

59 A miskolci napilapok 1938 karácsonya előtti száma címoldalon tájékoztatta az olvasókat az „új zsidójavaslat" fontosabb pontjairól. Már az 1939. évi országgyűlési képviselői és helyhatósági választások előkészítéseként fogalmazódott meg, hogy „a zsidók képviselői és törvényhatósági választójogukat elkülönítve gyakorolhatják." Az általános választásokat követően 30 napon belül egy országos zsidó listára szavazhatott volna a zsidóság. A listáról csak annyi zsidó kerülhetett volna a képviselőházba, amely az összes képviselők 6%-a lett volna. Eszerint külön választás vonatkozott a nem zsidókra és külön kellett volna szavazni a zsidóknak. A felsőháznak nem lehetett tagja zsidó, de ezen túl „közalkalmazott, vagy bármely közintézet, vagy közüzem alkalmazottja zsidó nem lehet." (így zsidó ember nem lehetett hites tolmács, bíró vagy közjegyző.) Hasonlóan nem lehetett zsidó felelős szerkesztő, főszerkesztő, kiadó, színház- és filmszínházigazgató. Az „új zsidójavaslat" a korábbiaktól eltérően, attól árnyaltabban határozta meg, hogy kit kell zsidónak tekinteni. „Zsidónak kell tekinteni minden telivér és féltelivér zsidót; nem zsidónak tekintendő aki csak egynegyed arányban zsidó és a félvér zsidók közül az, aki olyan házasságból született, amelyet 1938. január 1. előtt kötöttek." A világháború hősi kitüntetettjeire és rokkantjaira ez nem vonatkozott, vagyis a következőképp fogalmazták meg: „a hadikitüntetett és hadirokkant zsidókra 3 százalékig nem vonatkozik a törvény". Ekkor még csak lehetőségként fogalmazódott meg, hogy a zsidók 1914. június l-e után szerzett állampolgárságát a belügyminiszter visszavonhatja. A 300 holdnál nagyobb zsidóbirtok „kisbérlet" céljára kiosztható (de a bérlet és a tulajdonjog között még nincsen különbségtétel). A kormánypárt és a kormány szerint elő kell mozdítani (készíteni) a mozdulni akaró zsidók kivándorlását, de ezzel egy időben szabályozni kell, hogy mi az a mobilizálható vagyon, amit a zsidók magukkal vihetnek.

60 Az első zsidótörvény 1938. május végén nyomtatásban is megjelent. Ennek ellenére az országos, de főleg a miskolci sajtó egyszerűen kerülte a fogalom használatát, következetesen javaslatról írt, s különböző gyakorlati intézkedések előkészítéséről tájékoztatott. Az érintettek, hogy mennyire nem érzékelték a törvényi megfogalmazás súlyát, jól mutatja az a tény is, hogy 1938 szeptemberében új zsidó lap jelent meg Miskolcon. A törvény szerint kiadó és lapszerkesztő nem lehetett zsidó, mégis Schwarcz Soma szerkesztésében megjelent a Miskolci Zsidó Szemle első száma. A lap, ill. szerkesztője és támogatói elképzelése az volt, hogy Miskolc nagyszámú zsidóságával megismerteti a kulturális, szociális, karitatív célú intézményrendszert, a miskolci származású jeles személyiségeket, s folyamatosan közli a hitközség fontosabb történéseit. Akár próbaszámnak is nevezhetnénk az első példányt, amely az 1939-es évet igyekezett előkészíteni. A terv szerint a lap évente tíz alkalommal jelent volna meg. Természetesen ez nem történt meg, s az sem dönthető el, hogy az első számot követte-e a második, avagy a cenzúra miatt, ill. az ügyészségi törvényességi felügyelet miatt már erre sem volt lehetőség. 1938 végén ugyanis elkezdődött a lapengedélyek megvonása. A miniszterelnökségi sajtóosztály november 19-én a zsidótörvényre hivatkozással megvonta a Miskolc hetilap engedélyét. (A magát függetlennek feltüntető lap felelős szerkesztője Lőcsei Elemér volt. 1936-1938 között minden lapszáma megjelent. Először a Nemzeti Egység Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1938. december 13. 60 Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1938. december 23. 61 Fülöp A., 1964. 92. Thurzó Nagy L, 1965. XXIV. k. 52. 410