A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Frisnyák Zsuzsa: Magyarország kocsi- és szekérállománya, 1889

regisztrálnak. Az ökrösszekerek száma pedig 14 143 darab. A városi népesség halmazában az ezer lakosra eső összes jármű száma (34 db) alacsonyabb, mint a községekben, falvakban élők esetében. A falusi népesség viszonylatában ezer lakosra mintegy 73 fogatolt jármű esik. A relatíve legnagyobb járműállománnyal (90-138 jármű/ezer lakos) rendelkező városok (Ruszt, Podolin, Vinga, Vízakna, Leibic, Breznóbánya) igen alacsony népességszámú (1,5^4,8 ezer lakos), s ezen belül még kevesebb magyar lakossággal rendelkező települések. Közös jellemzőjük, hogy lakóik fő kenyérkeresetét nem a földművelés biztosítja. A takácsiparáról nevezetes, németek lakta Podolin a lenvászon készítés szepességi központja, Leibicben fonó- és szövőgyár működik, a túlnyomórészt szlovákok lakta Breznóbánya lakói pedig iparosok, valamint bányászattal, marhakereskedéssel és fuvarozással foglalkoznak. Az Alsó-Fehér megyei Vízaknán nemcsak sóbánya, hanem sós vizű fürdőtelep is üzemel, a másik kisváros, Vinga pedig - a Pallas lexikon szerint - a leggazdagabb bolgár helység Temes megyében. A fertőmelléki borvidék központjának, a nagyobbrészt németek lakta Rusztnak a lakosai művelt borkereskedők. A városok második csoportját a 41-89 jármű/ezer lakos járműállománnyal rendelkező települések (51 darab) alkotják. Ezen városok relatív járműállománya magasabb értékű, mint amit a városok harmadik - leginkább tipikusnak tekinthető - csoportjában találunk. A fejlett relatív járműállománnyal bíró városok többsége alföldi. Jelentős kültelki népességgel rendelkező törvényhatósági jogú városokat (Hódmezővásárhely, Szeged), fontos mezőgazdasági árutermelő központokat (Makó, a hajdúsági városok, Karcag, Kisújszállás, Cegléd, Kiskunhalas, Nagykőrös, Nyíregyháza stb.) és túlnyomórészt német, német-szerb lakossággal rendelkező délvidéki kereskedővárosokat (Pancsova, Versec, Zombor) találunk itt. A 29 alföldi városon túl tizenkét felvidéki, kilenc erdélyi és csak egy dunántúli város (Kismarton) tartozik még ebbe a halmazba. A városok harmadik, legalacsonyabb relatív járműállománnyal (10-40 jármű/ezer lakos) rendelkező csoportjába (81 város) tartozik a törvényhatósági jogú városok túlnyomó többsége: (25-ből 19). Mindez nem véletlen. A tömegközlekedéssel rendelkező városokban a járművek lakossághoz viszonyított aránya alacsonyabb értéket mutat, mint a semmiféle szervezett közlekedéssel nem rendelkező, esetenként nagy határral rendelkező városokban. A városok termelési szerkezete, kulturális hagyományai, környezetükre gyakorolt vonzóereje a közúti járműveikben is tükröződik. Szemléletes példája ennek Kassa, Miskolc, Eger, Nyíregyháza és Debrecen - öt különböző sajátosságokat felmutató város összehasonlítása (9. ábra). 1889-ben az öt városból még csak egy (Debrecen) rendelkezik tömegközlekedéssel. Debrecen polgári hagyományait, lakosainak relatív jómódját mutatja a személyszállító kocsik abszolút értékben magas száma (452 db), ezzel szemben Miskolcon, Kassán, Nyíregyházán, és különösen Egerben a városképhez sokkal kevésbé tartoznak hozzá a személyszállító fogatok. Debrecen és Nyíregyháza - a két jelentős mezőgazdasági árutermelő vonzáskörzettel rendelkező város relatíve nagyobb teherszállító járműállománnyal rendelkezik, mint Miskolc és Kassa, a két inkább ipari termeléssel, kereskedelemmel foglalkozó település. Mindez azért van így, mert a jelentős ipari termelőegységek szállításaik lebonyolításához nagy kapacitású infrastruktúrával rendelkeznek: a termékeket iparvágányok közvetítik a vasútállomásokra. Emiatt az iparvállalatok kevésbé vannak ráutalva a fuvarszekerekre, mint a mezőgazdasági termelők. Nyíregyháza és vonzáskörzetének árutermelési szerkezete (országosan kiemelkedő dohánytermelés) és a város és a bokortanyái közötti kapcsolat igényeli relatíve a legtöbb fogatolt járművet. Ami pedig Egert illeti, a mutatókban tükröződik a szőlőgazdálkodás, 370