A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig

„Csató Albert hite szerint azt vallotta, hogy tudja hogy Bebek Imre bírta Chyorbakeoth, azt is tudja Balajt [Balajt, ma község Edelénytől ÉK-re] halt meg. Putnoki Péter azt vallja, hogy tudja, hogy Bebek Imre bírta Csorbakőt, azt is tudja, hogy Fynkey János Bebek szolgája volt ő hordatta volt el az kapu felyth.Gorthway Mihály ugyanezeket vallja, tudja, hogy az Keth Telekest [Alsó-és Felső-Telekes] is vala bírta." A következő tanú Csorbakő megszerzéséről beszélt: „Zyni Rofay hite szerint azt vállá, hogy mikoron Buda alatt táborban voltak az Zenth Gelerd hegyre [Gellérthegy] mikoron kiszállottak volna, ilyen szót tett Bebek Ferenc: hogy menj chelerd meg Perinyi Pétertül az te uradtúl Chorbakeoth az Bodonhoz tartozón, de nem magamnak perelném hanem az én megnyomorodott atyámfiának Bebek Imrének és az ő gyermekeinek, mert noha úgy járja, de én nekem ugyan atyámfia mert pappá lön és én az őstől maradtból neki nem adák mert papfiat nem illet jószág, de ha megszereznéd íme mégis neki adám Csorbakőt." A vár 1553-as széttöretéséről Csorbakő várnagya így vallott: „Fynkey János Borsod warmegyey viceespan azt vallja, hogy ő volt Bebek Imre halála után porkoláb benne, meghallotta volt Bebek Ferenc, hogy Bebek Imrénét kiküldje belőle, de ily módot talált volt benne, hogy ő ne legyen oka az kiküldésnek, osztán egy szolgájától Korpás Miklóstól ezt megizeni Bebek Ferenc, hogy kimenjen belőle, mert oly dolog esik rajta, hogy soha nem esett. Ezen az asszony sírni kezd, köntöseit veszi, hogy kimenjen belőle. Mondja Finkey János, hogy ne menjen zertelen ki az övéből. Mond mit tegyek, ha látod mit izent; jobb én nékem kimennem belőle, hogy nem mint zygyent vallják. Osztán úgy megyén Fynkey János be Bebek Ferenchez, kéri ezen, hogy ne űzze zertelen ki belőle, osztán úgy hagy harmadnapot neki, hogy álgyú szerszáma nélkül annyit kivihet belőle. Osztán úgy ment ki Bebek Imréné, aztán Fynkey János teorette elys." A tanúvallomásokban ezt követően helyi jobbágyokat hallgattak meg az ügyről, akik inkább csak a Bebek család itteni birtoklásával voltak tisztában: „Edelény Pólyánk Lukács azt vallja, hogy tudja, hogy Bebek Imre bírta Csorbakőt azt is tudja, hogy az Keeth Telekess is odavaló volt, de az nagy Bebek adta volt el az két Telekest, egyiket Horváthi Albertnek, másikat Lazay Estvánnak. Herceg János, Deweny Putnoki Miklósné jobbágy tudja, hogy Bebek Imre bírta Csorbakőt az két Telekest hozzá bírta. Bebek Imre halála után az várból az mi jószág benne volt Lazay Estván Barud Pál takarták ki belőle. Az warath Bebek Ferenc teorette el." A következőkben a várat szétromboló bányászokat hallgattak meg: „A Rwda Bányayak császár őfelsége jobbágyai [rudabányai bányászok] azonth vallják, mint az felsők, eők teortyk elys az warath." A meghallgatások végén egy nemes nyilatkozatából tudjuk, hogy mi lett a sorsa a kiűzött Bebek Imre özvegyének: „Kapiás János nemes személy Gömör vármegyében lakozó tudja, hogy Bebek Imre bírta Csorbakőt hozzátartozójával együtt. Azt is tudja, hogy Bebek Ferenc Imre halála után az asszonyok fejére törette volna, kikellett belőle jönni, úgy ment az asszony Horwatyba [ma Bánhorváti] lakni." Bebek Imre családja minden bizonnyal nem nyugodott bele kitelepítésükbe, ezt bizonyítja, hogy az eset után 14 évvel, 1567-ben Imre fia, Bebek János panaszt emelt a vármegye előtt: „Borsod vármegye alispánja serkei Lorántffy Kristóf és a szolgabírák Mária születését követő negyedik napon Miskolcz városában tartott szedriaban tanúvallomásokat vesznek fel arranézve: tudják e a tanúk, hogy néhai pelsőczi Bebek Ferencz öccsét a néhai Bebek Imrét a panasztevő János édesatyját Krasznahorka várából, anyját özvegy Ilona asszonyt Bebek Imrénét férje halála után ex arcé Chyorbakeo vocata nunc destructa (a most rom Csorbakő várából) ő [ti. Bebek Ferenc] hatalommal kiűzte és 213