A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig

Birodalomban elfogadott pénzek jelentették a nagyobb üzletet. (Mint korábban láthattuk, Ferdinánd már 1529-ben kitiltotta János pénzeit Bécsből és Alsó-Ausztriából, így nem érte meg 1541 után az ő pénzeit hamisítani.) Véleményem szerint a két Bebek fivér között hasonló együttműködés lehetett, korábban Krasznahorkán, később Csorbakőn, mint amilyet Miklós ötvös vallomásából ismerünk a Homonnai-Drugetheknél. Bebek Ferenc egy legalább három várból álló hamisítóláncolat fejeként működhetett, amely központja Krasznahorka lehetett, amíg az nem vált túlzottan gyanússá. Murányban, mint gömöri főispán és felső-magyarországi főkapitány védelmet nyújthatott Basó Mátyásnak, sőt segített hatalmával a terjesztésben, mindezt persze bizonyos részesedésért. Az országgyűléshez kerülő ügyben azonban ezt a védelmet kínos lett volna továbbra is fenntartani. Továbbá maga is gyanússá válhatott, ezért is vett részt aktívan Basóék likvidálásában 1549-ben. Kivégzésükkel pedig az ő szempontjából terhelő koronatanúkat tüntethetett el törvényes eljárással és közben tisztázta saját magát. Közben javában működött Csorbakőn a testvére azon műhelye, amelybe valószínűleg azért ültette fivérét, Imrét 1541-ben, hogy a bezárt krasznahorkai „üzletet" biztonságosabb körülmények között pótolhassa, immár Ferdinánd érméinek hamisításával. Elképzelhetőnek tarthatjuk, hogy az 1542-ben, Miklós ötvös által megemlített Jeszenőre küldött mesterek mellett voltak olyanok is, akik Csorbakőre tették át székhelyüket. Feltételezhető, de nem bizonyítható, hogy Miklós ötvös részletes névjegyzékében szerepelnek olyan személyek, akik megfordultak Csorbakő várában is. 1553-ban meghalt Bebek Imre, majd a következő évben tisztázatlan okokból viharos gyorsasággal leromboltatta a várat Ferenc. A vár „letöretésének" nem valószínű oka egy örökösödési vita, hiszen az özvegyet bármikor kilakoltathatta volna és övé a jószág, emellett pedig a várnak semmilyen szempontból nem volt olyan értéke, hogy ezzel záruljon egy örökösödési harc. Felmerülhet az is, hogy a várról elterjedt, hogy illegális verdének ad szállást, ami ismét kínos hamisítási gyanúba keverhette volna Bebek Ferencet, aki a vár elpusztításával és az özvegy kilakoltatásával akarta bizonyítani hűségét az udvar felé. Azonban ez utóbbiról nincsen semmilyen adat, a később kihallgatott tanúk egyike sem említi meg az itt működő hamispénzverést, így ez a válaszlehetőség valószínűtlennek tűnik. Elképzeléseim szerint a legvalószínűbb, hogy a vár elpusztítása a bizonyítékoknak a gyors eltüntetése volt Bebek Ferenc részéről, hiszen, ha véletlenül pereskedésbe keveredett volna a Horvátiba telepedett özveggyel, az a várba visszatérve mindent pontosan elmondhatott volna az itt folytatott hűtlenségi esetekről. így azonban eltűnt az amúgy nem jelentős vár, vele azon helyiségek, ahol a tanúk bebizonyították volna az egykori hamisítás tényét. Mivel a műhely később sem szerepel a forrásokban, mindenki hallgathatott róla, majd feledésbe merült. Csorbakő lerontásával a Bebek család pénzhamisító tevékenysége is megszűnik. A mestereket elengedhették, azok vagy máshoz szegődtek, vagy önálló vállalkozásba fogtak. Összefoglalva, tehát a főúri pénzhamisítás olyan óriási kockázattal járt, hogy azt csak hatalmas haszonért, illetve csak bizonyos társadalmi állásban volt érdemes megkockáztatni. Bebek Ferenc, vagy a Homonnai-Drugeth család ilyen rangúak voltak, akik képesek voltak saját magukat és vagyonukat megvédeni a királlyal szemben üzlettársaik (Basó Mátyás), illetve mestereik (Miklós ötvös) feláldozásával. Bebek Ferenc maga védelméért, tisztázásáért még egy jelentéktelenebb vára árán is képes volt, amit szintén csak magas tisztségü főurak tehettek meg. 210