A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig

Érdemes megvizsgálni azt a kérdést, hogy a pénzveréshez felhasznált nemesfém nyersanyagok csak tezaurált ötvösmunkákból és tárgyakból, ún. pagamentum ezüstből álltak, vagy használtak bányászott érceket is. Csorbakő esetében ezen problémát alátámasztja a mindössze néhány km-re található Rudabánya is, amely ezen időben a Bebek család birtokában volt. Káplár László és Kahler Frigyes vizsgálatai alapján megállapítható, hogy több dénár Rudabányán fejtett réz- és ezüstércből előállított fémrézből és fémezüstből készült. így tehát az ércbányának bizonyítható kapcsolata volt a műhelylyel.

137 Továbbá megjegyzendő, hogy a Bebekeknek több felvidéki színes- és nemesfémbányájuk volt. A hamisítványok között a legkorábbiak II. Lajos 1524-es veretei, majd a legtöbb Ferdinánd 1536 és 1539 közötti pénzeit utánozza, ezek mellett készítettek külföldi érméket is, így II. Ulászló cseh filléreit, Ferdinánd osztrák érméit továbbá salzburgi érseki pénzt is.

138 Mindezek után felmerülhet a kérdés, hogy mikor és ki üzemeltette a csorbakői műhelyet. Mint ismeretes, a vár 1541-ben már Bebek-tulajdon, azonban a veretek utolsó évszáma 1539. A hamis veretek évszámát figyelembe véve felmerülhet, hogy az előző tulajdonos, tehát Perényi Péter tartott fenn illegális verdét, hiszen már korábban is láthattuk, hogy gyanúba keveredett Füzéren és Terebesen. Azonban ezek közül egyik birtokán sem bizonyítható minden kétséget kizáróan a Perényiek bűnössége, hiszen Füzéren talán csak a várnagy tudtával vertek pénzt és összesen csak 600 Ft-ot, amikor el is engedték a mestereket,

139 sőt Miklós ötvös sem említi meg Füzéren Perényi Péter nevét, csak az őt elhurcoló várnagyok neveit. Terebesen pedig szintén bizonytalan az az adatunk, hogy működött-e ott valamilyen verde. Másrészről nagy könnyelműség lett volna Perényi Péter, vagy akár a várnagya részéről a vár átadásakor, hogy a hamisításra utaló tárgyakat széthagyják Csorbakő területén. A korai évszámokra pedig már láthattuk, hogy a nép körében egészen Mátyásig visszamenően forogtak a régi pénzek, mert azokat szívesebben elfogadták. Ezek tükrében tehát kijelenthetjük, hogy a Perényiek alatt nem folyhatott hamisítás Csorbakőn. Bebek Imre várúr 13 évig volt itt birtokos. A Bebekek pénzhamisítására már korábban láthattunk kellő adatot. Bár már ekkor valószínűleg megszűnt Krasznahorkán a műhely, talán erre enged következtetni Miklós ötvös azon információja is, hogy mesterembereket küldött át 1542-ben Jeszenőre. Meg kell még említeni, hogy 1540-től, Szapolyai halálától és Ferdinánd egyeduralmától erősödött a központi hatalom, a főúri pénzverés is kezdett visszaszorulni. Ez lehet az egyik magyarázata a központi helyen fekvő Krasznahorka bezárásának. Azonban Csorbakő mindentől messze lévő kicsi erdei várában még működhetett tovább a Bebekek talán közös vállalkozása. Valószínűnek tarthatjuk, hogy Ferencnek része volt az itteni hamisításban, hiszen nem szabad elfelednünk, hogy a várat Ferenc adta át Imrének. A főutaktól messze eső várban az ásatás alapján bizonyíthatóan 1553-ig működött a verde, ugyanis a pusztulási rétegek szerint még vertek itt pénzt akkor is, amikor lerombolták a várat. Megfigyelhető, hogy míg az 1530-as években Bebek Ferenc Szapolyai-pénzeket veretett, addig 1541 után Bebek Imre már II. Lajos Nova Monetája mellett Ferdinánd és a Birodalom tartományi érméit vereti. Ferdinánd egyeduralkodóvá válása után tehát elveszthette értékét János pénze, így a hamisítóknak az aktuális király veretei, illetve a Káplár L.-Kahler F., 1973.21. LeszihA., 1941.52. Komáromy A., 1893.665. 209