A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig

is, aki megemlíti, hogy mikor a jeszenői várban megszorultak a Homonnai-Drugethek, ugyanis a három lengyel zsidó mesterük elszökött, akkor a Bebekek 1542 körül egy egész hamisítóbandát küldtek át hozzájuk. Ekkor érkezett ide a pénzverő formákat gyártó Mihály, Csetneki Bertalan, a Félszemű Janó, a körmöci Sturczer Tamás és az erdélyi Mihály.

128 Nevük felsorolása abból a szempontból sem érdektelen, hogy ezek az emberek korábban a Bebekek szolgálatában állottak. A mesteremberek elküldése a műhely bezárásának jele lehetett, az oka pedig valószínűleg az volt, hogy 1540-től, Szapolyai halálától az anarchia legalább annyira mérséklődött, hogy ilyen központi várban, mint Krasznahorka, már nem lehetett nyilvánvaló hűtlenséget elkövetni. Egy másik, szintén a Bebekek által kiépített hamisító kapcsolatra szeretném felhívni a figyelmet, méghozzá Murány és Krasznahorka viszonyára. Murány várában Csoltói Basó Mátyás várúr készíttetett hamis véreteket. 0 is az 1530-as esztendőkben tartott fenn műhelyet és egy egyezség jött létre közte és Bebek Ferenc között, aki segített mindkettejük pénzét elfogadtatni a lőcseiekkel, ami véleményem szerint mindenképpen érdekeltté tette Ferencet a murányi „üzletben". Egyes feltételezések alapján az eddig feloldatlan M-B verdejegyű János dénárokat Basó Mátyás készíttette.

1 A murányi műhely a krasznahorkainál lényegesen kisebb lehetett. Basóról és testvéreiről, Mártonról, valamint Demeterről érdemes megjegyezni, hogy a Felvidék nagy rablóinak számítottak és az 1548-as országgyűlésen elhatározzák megbüntetésüket. Az érdekessége pedig az, hogy 1549. nyarán a várukat Salm Miklóssal együtt az a Bebek Ferenc veszi be és ő végezteti ki a Basókat, aki korábban mint Basó Mátyás társa működött a hamis pénzek gyártásában és terjesztésében. Csorbakő A csorbakői várromra a véletlenül előkerülő gyengén ezüstözött rézlapkák hívták fel a figyelmet. 1928-ban Saád Andor folytatott jégkori barlangásatásokat a hegy másik oldalán, ahol felfigyelt az említett lapkákra. Ezt követően Leszih Andor végzett próbaásatásokat, majd a korszak régészeti mentalitására jellemzően megbízták az ásatásokon kezdettől jelenlevő szuhogyi cipészt, Szegő Andrást a feltárások további folytatásával.

130 Mindez kisebb megszakításokkal 1944-ig tartott, a leleteket a miskolci Herman Ottó Múzeumba szállították. A vár helyiségeiben termésréz, bronz olvadékrögök (10. kép), hulladék réz- és bronzlemezek (11. kép), összelapított puskagolyók, bronzkarikák, kisebb tárgyak (csatok, gyertyatartók) stb. mint nyersanyagok kerültek elő. Ezeket szürke redukált, illetve osztrák grafitos kerámiából készített öntőtégelyekben olvasztották ki. A leletek között találunk egy tullni fenékbélyeges töredéket is.

131 A tégelyeknek jellegzetes kör alakú feneke és háromszög alakú kiöntővel rendelkező szája van. Voltak egészen kicsi tégelyek, 19-20 mm-es fenékátmérővel, amelyekben az ezüstöt, vagy az ónt olvasztották a bennük maradt salakanyag alapján. A budai vár 15. századi rétegéből ismert hasonló kisméretű tégelyben aranyszemcséket figyeltek meg,

132 amely megerősíti, hogy a nemesfémeket finomabb tégelyekben olvasztották. A nagyobbakban a bronzot olvasztották ki. 128 KomáromyA., 1893. 662-663. 129 Huszár L., 1969a. 84. 130 Leszih A., 1941.49. 131 Tullni leletünk párhuzama ismert Kőszegről: Holl /., 1992. 142. 81. ábra/22. 132 Vattai E., 1953. 156. 203