A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig

gyarországi magyar és német hamisítók mellett lengyel zsidók és egy olasz vésnök is dolgozott. A várak között kapcsolat volt, hiszen Miklós ötvös is mozgott köztük, sőt elképzelhető, hogy bizonyos munkafázisokra is oszthatták a hamisítást az egyes váraikban a Homonnaiak. Hricsón, Trencsén vármegyében Podmaniczky Rafael, Csicsván Rákóczi János várnagy, Szerednyén Dobó Ferenc, Munkácson Büdy Mihály, Lipolcon Zádorffy János veretett hamis pénzt. Hamisító verdeként felmerülhet továbbá két Perényi -birtok is, Füzér és Terebes. A füzéri várban bizonyítottan folyt hamisítás, hiszen Miklós ötvös elmondja, hogy itt is dolgozott, de nem tudni, hogy a várúr Perényi Péter tudtával, vagy csak a várnagy akaratából. Terebesről csak annyit tudunk, hogy az 1530-as években Perényi Péter néhány pénzérmét küldött a kassai pénzverdébe, hogy ott vizsgálják meg, hogy hány latosak.

120 Ezen utóbbi adatunk azonban nem támasztja alá minden kétséget kizáróan Perényi Péter hamisítását. Bár nem tudunk arról, hogy Terebesen királyi pénzverde működött volna, de nem tarthatjuk logikus lépésnek azt sem, hogy egy hamisító a királyi verdében vizsgáltatja meg pénzeit. Elképzelhető, hogy néhány, véletlenül birtokába került kétes értékű pénzérmét küldött Kassára, de ugyanakkor felmerülhet a kérdés is, hogy itt is működött volna egy rövid életű királyi pénzverde a 16. században, mint Szomolnokon, ahonnan szintén Kassára küldtek vizsgálat céljából néhány dénárt. Ez utóbbi feltételezést támaszthatja az is alá, hogy mindkét király területén több verde működött és vannak ma még feloldatlan verdejegyek, továbbá az az 1549-es forráshely, amelyben a pozsonyi magyar kamara írja Werner Györgynek, hogy más módot nem lát a forgalomban igen elterjedt lengyel pénzek kiszorítására, mint kamarát emelni a Szepességben és ott pénzverést indítani.

121 Ez a levél egyrészt igazolja a magyar pénzek hiányát, másrészt még további ismeretlen verdékre hívhatja fel figyelmünket. Fontos még Krasznahorka és Csorbakő megemlítése is, hol a Bebekek hamisítottak, illetve Murány vára, ahol Basó Mátyás várúr tartott fenn illegális verdét. Ezekről a továbbiakban lesz szó. A Bebekek hamisítása Pelsőci Bebek Ferenc és Imre Krasznahorkán, illetve Csorbakőn komoly hamisítóműhelyeket rendeztek be és vereteikkel valósággal elárasztották a Felvidéket. Bebek Ferenc Gömör és Abaúj főispánja, felső-magyarországi főkapitány a környék vármegyéinek igazi ura volt, így lényegében 1540-ig a két uralkodó nem sok sikerrel tudta akaratát érvényesíteni Gömörben, Abaújban, Tornában, Borsodban, vagy a Szepességben. Krasznahorkán, az 1530-as évek első felében, de valószínűnek tartható, hogy az évtized végén is, működtetett jól berendezett hamisítóműhelyet. Noha a vár központi helyen van és ez a Bebekek egyik székhelye, mégis szinte bevehetetlen, így tulajdonképpen ellenőrizhetetlen a belső élete. A források és a fennmaradt hamisítóeszközök alapján egy nagy mennyiséget termelő üzemre következtethetünk. A várban pénzverőszerszámokat, verőtöveket és véreteket találtak, amelyeket ma a krasznahorkai vármúzeum gyűjteménye őriz.

122 A verőtövek alapján tudjuk, hogy még Hunyadi Mátyás pénzeit 120 Huszár L, 1969a. 86. 121 Huszár L, 1969b. 157. 122 Huszár L, 1969a. 83, 86. 19. ábra. 201