A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Csíki Tamás: A kassai zsidóság a Holocaust idején

próbálja megakadályozni. (E munkaképtelen csoportok bevagonírozása egyébként Kassán is gyanút kelthetett a hatóságok azon megtévesztő információival szemben, hogy az izraelitákat dolgozni viszik Németországba , ami a cionistáktól származó korábbi információkat erősíthette volna, ám ez a végső megoldás jól eltervezett menetén, illetve a gettóban maradt izraeliták passzivitásán semmit sem változtatott.) A keresztény lakosság - korántsem egységes - magatartására és esetleges mentőakcióira ugyancsak szórványos információkkal rendelkezünk. Nyilvánvalóan voltak, akikben szánalmat, sőt felháborodást keltett a zsidóság sorsa, másokat a saját nélkülözésük vagy (pl. a szlovákság esetén) fenyegetettségük tett közömbössé, s minden bizonnyal voltak olyan rétegek, akik körében az antiszemita propaganda a meglévő, főként az aszszimilálatlan ,jövevények" iránti ellenszenvet növelte. Ám az első csoport esetén sem nyílt mód a szervezett segítségnyújtásra, legfeljebb egy-egy elszigetelt akcióra. Ezek között említi Lévai Jenő a háború után készült összefoglalójában Kassa katolikus püspökének látványos demonstrációját, aki - a kegyetlen bánásmód ellen tiltakozandó - papjai kíséretében, teljes ornátusban a téglagyári gettóig vonult, ahol azonban a csendőrök megállásra kényszerítették.

36 Vagy Katona Lászlóné helyi nyomdájából kerültek ki azok a keresztlevelek, melyeket utóbb a pesti nunciatúra és a Nemzetközi Vöröskereszt juttatott izraelitáknak, másokat viszont egyéb okmányhamisításért, szökésekben való segédkezésért, zsidók élelemmel ellátásáért vagy rejtegetéséért tartóztattak le és indítottak ellenük internálási eljárást.

37 Végül minderről ismét Offner kritikus szavait idézzük, amiben valószínűleg nem csupán a 19 éves fiatalember korabeli (inkább csak felületes) benyomásai, de a későbbi történések - immár történeti múltként megismert, de ugyancsak szubjektiválódó - tapasztalata is tükröződhetett: „Figyeltem az embereket az utcán. Egyesek kárörömmel nézték, mint viszik el zsidó szomszédjukat. Erezték, hasznukra fog ez még válni. Egyszerűen tudták, hogy lehet majd lopni. Mások annál nagyobb fájdalommal vették tudomásul, hogy elmegy egy jó barát, jó társ. Ók sem tudták az egészet megérteni, néha igyekeztek segíteni. Ezek voltak az okosabbak. Később azonban ugyanolyan buzgón fosztogatták a zsidó lakásokat, hogy »megmenthessenek egy pár dolgot, hiszen úgyis visszajönnek azok a zsidók.« Kevés volt olyan, aki szívből sajnálta vagy elítélte a kilakoltatást. " A deportálás május 15-én kezdődött, és az említett brutalitással zajlott. A bevagonírozásnál a betegeket és az operáltakat sem kímélték (közvetlenül az elszállítás előtt ' Miként Gottererné (némi eufemisztikus udvariassággal) fogalmaz: „érdeklődésünkre azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az említett személyeket munkára viszik Németországba, de tekintettel arra, hogy köztük vannak az aggastyánok, a betegek és a csecsemők is, a kiszállítandók sorsát illetőleg a legsúlyosabb aggodalmakat tápláljuk." A beadvány teljes szövegét közli: Munkácsi Ernő: Hogyan történt. Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához. Budapest, 1947. 82-83. 36 Lévai i. m. 143. Görög Artúr lakonikusan, ám határozottan cáfolja Lévai ezen állítását. (Lévai több helyen - és ezúttal sem -jelölte meg adatai és információi forrását, amelyek közül néhányat a részletes kutatások módosítottak. S kétségtelen, a zsidósággal szembeni brutalitás elleni fellépés ezen módja az egyházi vezetők körében - akik a diplomáciai és egyéb tiltakozó jegyzékeket helyezték előtérbe - meglehetős egyedinek tűnik.) Az egyházak szerepének eltérő megítélései közül: Braliam i. m. (A népirtás...) 1122-1149; Hetényi Varga Károly: A magyar katolikus egyház az üldözöttekért (1944-1945). In: Magyarország 1944. Üldöztetésembermentés. Szerk. Szita Szabolcs. Budapest, 1994. 115-133, Majsai Tamás: Bíborosok és püspökök a zsidómentés barikádharcaiban. Budapesti Negyed. 1995/2. 169-180. 37 Szita Szabolcs: Az 1944-1945. évi polgári, diplomáciai és katonai embermentés történetéhez. In: Magyarország 1944. Üldöztetés-embermentés. Szerk. Szita Szabolcs. Budapest, 1994. 17-18; Braliam i. m. (A népirtás...) 1173-1174. 3S

Offiier\. m. 11. 396