A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Gyulai Éva: „Virgina és veresgyörgy” A szendrői Alsóvár és majorság 1697. és 1716. évi inventáriuma

kastélya már épülőfélben volt. Az elsőként közlendő összeírás az épületekről nem szól, csak az ingóságokról, ezek lajstroma azonban a török háborúkat követő gazdasági és kulturális megújulás jeles bizonyítéka. Csáky István gróf szendrői várában és majorjában óriási készletek halmozódnak fel az uradalom allodiális és úrbéres gazdálkodásának köszönhetően, a helyi termeivények mellett azonban a piacról, illetve a Csákyak felföldi, főként Szepes megyei birtokairól származó számos árucikket is raktároznak. Az inventárium hasznos forrás a korabeli állattartást, a haszonállatok fajtáit illetően, hiszen a szendrői majorsági üzem egyik fő funkciója éppen a haszonállatok nevelése volt, húsuk, igaerejük, bőrük haszna miatt. Az összeírásban feltűnnek a major szolgái is, az állatokat nevelő majoros gazda és „majomé", a kertész, a „sütő" vagyis pék, de tudjuk, hogy volt csatlós és lovász is, bár ők ebben az inventáriumban nem szerepelnek. Az 1697. évi leltár - melyet több is követ 1698-ban és 1699-ben a Csáky levéltár gazdasági naplójában - ugyanakkor a korai barokk anyagi műveltség fontos kútfője is, hiszen a főúri udvartartás számos luxustárgya megjelenik benne. Különösen figyelemre méltó, hogy milyen sokféle hangszeren játszottak a szendrői várkastélyban (cimbalom, hegedű, virginál), virginálból kettő is volt, egy kisebb és egy nagyobb, sőt 1698-ban már klavikord {clavicordium) is szerepel a leltárban. A társasjáték sem volt ismeretlen, hiszen a Pozsonyban vett ostáblát is összeírták. Különleges konyhai és asztali edényeik is voltak, a főúri konyha maga állította elő a korszakra jellemző édességeket, a konfektumot és liktáriumot is, ezek készítésére speciális öntöttvas, illetve rézüstökkel is rendelkeztek. Az összeírás egyik feltűnő darabja az, amelyet „veresgyörgy" vagy „gyurkó" néven említenek, s melyből több is szerepel a leltárakban. Ez a bortartó edény különféle méretű volt, 1697-ben négyiccést és másfél iccést vesznek fel az inventáriumba, de 1698-ban van öt- és haticcés is, vagyis másfél literestől egészen ötliteres űrmértékű is lehetett. Sajnos, az edény anyagáról nem szól a lista, ami azt jelenti, hogy a korban mindenki tudta, hogy milyen matériából készítik, hiszen a többi tárgynál szerepel az eszközök anyaga is. A „veresgyörgy" minden bizonnyal a jellegzetes magyar borosedényt, a kulacsot fedi, amit erősít, hogy volt hordozható, szíjas változata is, sőt a grófnak külön kulacsa volt az 1698. évi inventárium szerint {őnagysága veresgyörgye). A kulacs minden bizonnyal fából készült, s főként utazás alkalmával használták. Ez a különös - a 17. század végén mind a Szepességben, mind Borsodban használt - elnevezés még a 19. században is ismert volt, hiszen egy 1830-ban Miskolc környékére vetődő bécsi utazó diósgyőri nevezetességként írja le az itt gyártott „Vörös Gyurka" nevű fakulacsot, melyet a magyarok utazásnál visznek magukkal.

2 A Csákyak asztaláról nem hiányzott a cukor, a „nádméz" sem, ezt cukorszóróban „nádméz porozó" - tették a főúri asztalra. Az egyik 1698. évi leltár 3 db téli savanyúságnak való edényt is említ {téli ugorkának való edény). Az ekkoriban divatba jött édes italnak, a rozsólisnak speciális üvegpalackot szereztek be, de más üvegedényeket, poharakat, palackokat is használtak, akárcsak habán és Lőcsén készült fazekastermékeket. A borospalackok tárolására és szállítására szolgált az ún. pincetok, vagyis fából készült rekeszes, fedeles vasalt láda, melyből több is volt Szendrőn az összeírások szerint, 1697ben az egyikbe 12 palack fért és zöldre festették. Külön poharakat tartottak a Szepességben igen népszerű sörnek is, a grófnénak saját söröspohara volt. Az asztalne~ Dios-Györ... lebt ein grosser Theil von der Verfertigung der bekannten hölzernen Flaschen (VörösGyurka auch Kulacs genannt), welche auf Reisen mitgenommen werden. Krickel, Adalbert Joseph: Fupreise durch den gröfken Theil der österreichischen Staaten in den Jahren 1827, 1828 bis Ende Mai 1829, und zwar durch Ungarn, Siebenbürgen, die Militárgránzen. Wien, 1830. 135-136. 266