A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)
Sós István: A regéci vár tisztviselői és lakóinak élete a 17. század első felében
katonai fejadagjai szerint egy végvári katona állomáshelyétől függően átlagosan 0,30,35 kg hússal számolhatott 165 . Regécen ez véleményen szerint, ha nem is sokkal, de több volt. Az étkezés heti rendjének vizsgálatakor meg kell említeni az egyház által előírt heti kétszeri böjtnapot, amikor a vallási tradícióknak megfelelően módosult az étrend. Európában a középkortól heti két böjti nap volt általános, ennek megoszlása a héten területileg változó volt. A pénteken kívül a szerda vagy a szombat volt rendszeresítve erre a célra. Magyarországon először a 16. század legvégén jelent meg a katekizmusokban a szombati böjti nap. 166 A regéci várban is az országosan elfogadott pénteki és szombati böjtnapot tartották. A 16-17. századi főúri háztartásokról fennmaradt étlapok, konyhai rendtartásokból kiderül, hogy a tejtermékek és a tojás fogyasztása böjti napokon teljesen elfogadott volt, sőt ezeken a napokon csúcsosodott ki igazán. A nem böjti napokon a túró, tejföl, tojás bekerült az étrendbe, de csak elenyésző mértékben. A katonák böjti étlapjának vizsgálatakor fontos megjegyezni, hogy bevett gyakorlat volt a szerzeteseknél is, hogy a nehéz fizikai munkát végzők mentesülhettek a nagyböjt alatt a hús fogyasztásának tilalmától. Nem elképzelhetetlen, hogy a katonák étrendje is alkalmazkodott ehhez, bár az élelemellátás költségeit szem előtt tartva, a hús drágasága miatt véleményem szerint megtartották a rendes heti két nap böjtöt. 167 Eszterházy és Alaghy is katolikus lévén, minden bizonnyal tartották az egyházi böjti rendeleteket, de biztos, hogy a várbeli esetlegesen protestáns tisztek körében is ugyanúgy szokás volt a heti két nap megtartása. A böjt jelen esetben csak a hagyományos húsételektől való absztinenciát jelenthette, mivel az utasításokban kiemelt figyelmet szenteltek a halakra és azok tartására, mint alapvető böjti élelmiszerre. Halat és rákot az 1639. év szegődményeiben foglaltak alapján a vár legtöbb tisztviselője szabadon fogyaszthatott a böjtös napokon. Az 1635-ös év urbáriumában szerepel a Horvátihoz tartozó „Esztergas" nevű patak mely tilalomban volt ekkor, a benne fogott pisztrángot és ,Jcövi-halaf is a vár kapta meg. 168 A pénteki és szombati böjti hal 1646-ban már csak a komlóskaiak úrbéri terhei között szerepelt. Ezeken kívül egy halastó létesítésével kívánták a szükséges halmennyiséget biztosítani. 169 Sör, bor, lőre Az ellátás másik fontos kérdése az ivásra szolgáló folyadékok, sör, bor, lőre beszerzése, elhelyezése és adagolása volt. A vizet nem sorolom itt fel, mert a vár egyetlen élő kútjából, illetve forrásokból iható vizet tudtak szerezni, bár előbbiről tudjuk, hogy 164 A szatmári vár 1660. évi kimutatása szerint egy katona fejadagja 0,268 kg hús volt. Ugyanez az intendatúra szerint napi fél kg. N. Kiss, 1973. 103-104.; Murányban napi egy font. Sarusi Kiss, 2001. 257. 165 Regécen az 1635 augusztusában keletkezett inventárium említ egy hús mérésére szolgáló eszközt a sáfár ház pitvarában. 166 Kisbán, 1994. 81.; Tímár György szigetvári várszámadásokat összefoglaló kötetének 1561-ből származó konyhanaplójából nem derül ki egyértelműen, hogy a beszerzések a megjelölt napokon fogytak-e el? Ha igen, akkor a böjti napokat itt egyáltalán nem vették számításba! A pénteki és szombati, illetve szerdai napok elszámolásaiban több esetben szerepel hús, a böjti ételek (tejtermékek, gyümölcsök, hal, tojás, stb.) mellett. Tímár, 1989. 344-359. 167 Kisbán, 1994.78. 168 P 108 Rep. 34. Fasc. D. Nro. 121. 169 Ez Alaghy idejében még nem létezett. Kiásására 1637 tavaszán fizettek ki 300 forintot. P 108 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 121. Fol. 186. 251
