A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

PIRINT Andrea: Apró tárgyak Napóleon kultuszának jegyében

Szepesség környékén, szűk körben, más, reformra hajló nemesek... körében is felbukkantak."

6 Szintén nagy reményeket fűzött Napóleonhoz Batsányi János, aki 1809-ben aktív szerepet vállalt Napóleon proklamációjának magyar nyelvű fordításában. Európa szebb jövőjét és a feudalizmus felszámolását várta a francia császártól, akiről magasztaló szavakat írt 1810-ben, Németországban „Der Kampf címen megjelenő könyvének lapjain.

7 Berzeviczy és Batsányi nagy kortársa és riválisa, Kazinczy Ferenc éppen ellentétes álláspontot képviselt a Napóleon-kérdésben. A Bécshez hű nemesség álláspontján állt, és élesen bírálta az antifeudalizmus úttörőit. „Pedig Kazinczy egyébként nagy csodálója volt Napóleonnak" - írja Kosáry, „de nem a forradalom fiát, hanem megfékezőjét tisztelte benne. 1810-ben, midőn már nem kellett tőle félnie, epigrammát írt házasságára Mária Lujzával."

8 A vers, amely „A Nagyság és Szépség Diadalma, Napóleonnak és Luizának menyekzőjöknél" címet viseli, Kazinczy sárospataki barátai, Sipos Pál és Kézy Mózes ugyanezen alkalomra íródott hexametereit követően született.

9 A győri csatát követően Napóleonnak láthatóan nem voltak további tervei Magyarországgal kapcsolatban. 1809 után, mikor az ország feje fölül elmúlt a Napóleonveszély, a magyar közvélemény is megváltozott a francia császár személyét illetően. Napóleon megítélésében már nem az aktuálpolitikai megfontolások és érdekek, a tőle való félelem, vagy a hozzá fűzött remény játszották a főszerepet. Miután megszűnt olyan tényezőnek lenni, amely az ország alakulását befolyásolhatta, helyet kaphatott az a fajta tisztelet, amely a Habsburg-házba benősült uralkodónak, a Habsburgok rokonának kijárt. Másfelől immár politikai állásfoglalás nélkül nyílt mód megítélni Napóleon személyét: tarthatták zsarnoknak és lelkiismeretlen hódítónak, de tisztelhették csodálatos lángelmeként és rendkívüli hadvezérként is. Alakját elképzelhették a pokolban, mint ahogy Antoine Wiertz tette 1864-es képén, melyen asszonyok rontanak a néhai császárra, számon kérve rajta szeretteik halálát;

1 de hihettek túlvilági megdicsőülésében is, ahogy azt a képzőművészet nyelvén például Rude

11 vagy Ingres megfogalmazta.

12

" A nemesi közvélemény alakulását 1809 után olyan kis epizódok is jelzik, mint hogy Jósa Gábor táblabíró tokajit küld Napóleonnak mint I. Ferenc vejének."

13 Költőink közül ellenszenvező verset írt Napóleonhoz Berzsenyi Dániel, de Fekete János a felvilágosult katona ideálját köszöntötte Napóleon személyében.

15 19. századi lírikusunkról, Vajda Jánosról tudni lehet, hogy „Napóleon az ideálja (természetesen nem a diktátor, hanem mint akkoriban sokaknál, a királyok megalázója, a feudalizmus megdöntője)".

16 A Napóleon iránti rokonszenv tárgyi emlékeivel találkozunk az Andrássyak egykori lakóhelyein. A krasznahorkai várban I. Ferenc császár portréja mellett jobbról leánya, Mária Lujza, balról veje, Napóleon arcmása díszíti napjainkban a vár egyik helyiségét, s ez utóbbitól balra függ a harmadik generációt képviselő Sasfiók portréja. 6 Kosáry D., 1977.68. 7 PándiP. (szerk.) 1965. 160. 8 Kosáry D., 1977. 101. A verset közli: Bíró F. (sorozatszerk.) 1998. 63. 9 Bíró F. (sorozatszerk.) 1998. 252. 10 Jelenet a Pokolból, 1864. Brüsszel, Musées royeaux des Beaux-Arts de Belgique. 11 Napóleon halhatatlanságra ébred, 1845-47. Fixin, Cote-d'Or. 12

1. Napóleon apoteózisa, 1853. Vázlat a párizsi városháza császári szalonjának mennyezetképéhez. Párizs, Musée Carnavalet. 13 Kosáry D., 1977. 197. 14 Berzsenyi Dániel: Napóleonhoz, 1814. 15 PándiP. (szerk.) 1965.70. Xb

SőtérI. (szerk.) 1965.602. 209