A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZILÁGYI Miklós: Hagyomány és újítás a népi gazdálkodásban

láncszerűen módosítsanak, egyszersmind lemondjanak a régies munkaeljárással együtt járó előnyökről, haszonvételekről is! - Az ekekapa feltételezi a kukorica sorbavetését: a legideálisabb a vetőgép használata.

42 Ha az adott gazdaságban nem volt mód a gépi vetésre, s azt tapasztalták, hogy az eke után pergetett kukoricából túl sokat kivág a kipróbálásra kölcsön kért ekekapa („több kárt csinál, mint hasznot"), az ára miatt akár be is szerezhető munkakönnyítő szerkezetről lemondtak mindaddig, amíg a „túl drága" vetőgépet be nem tudták szerezni.

43 Az ekekapa használatának további feltétele, hogy „a sorokat szélesebbre kellett hagyni", a köztes növények - elsősorban a tök és a bab - korábbi termelési módszerét pedig hozzá kellett igazítani a sorok közének „gépi" műveléséhez.

44 - A kézicsép használatát - a rozs kicsépelését - mindenütt, ahol szokás volt rozsszalmával fedni a házakat, a zsúpkészítés (azaz: a házfedél javítása mint folyamatos szükséglet), illetve - másutt - a szalmából font tárolóeszközök nyersanyag-szükséglete tartotta fenn a cséplőgép elterjedése után évtizedekig.

45 Az olyan részletkérdések persze tüzetesen vizsgálandók lennének, hogy pl. a nyomtató terület Nyírségben,

46 Jászságban és a vele szomszédos Tápió-vidéken miért maradt meg, s az Alföld más vidékein miért nem a zsúpkészítésre és babcséplésre használatos cséphadaró a 20. század közepéig.

47 Kárpátaljai gyűjtéseim szerint egyébként nemcsak a kézicsépet és a régies munkaeljárást, hanem az etnikumok közötti hagyományos munkakapcsolatokat is tovább éltette a „régi" eszköz használata: a rozscséplést - zsúpkészítést a két világháború közt is ruszinok végezték a beregi magyar falvakban. Az „ újítások"paraszti hagyománnyá válása 1. A legalaposabban dokumentált a cséplőgéppel való szemnyerés mint hagyományos munkaeljárás: a néprajzi leírások az 1920-1930-as évek óta mutatják be részletesen (a fényképek, szórványos említések persze évtizedekkel korábbiak!) - napjainkhoz köfogat volt, 1935-ben viszont hármas vagy négyes lófogat nem akadt, s a négyökrös fogat csak 2,9%-ot tett ki. Hasonló műveléstechnikai változást figyelt meg Nyárády M., (1955: 282) Ramocsaházán: „A kézikapával az 1930-as évek közepéig csak két kapát adtak a tengeri-földeknek", kapálógéppe\ viszont háromszor kapálnak. 42 A kukoricát több helyütt még a 20. században is szórva vetették, és utólag ritkították. A sorba vetést leggyakrabban szántáskor a barázda oldalába sarkalva, illetve az eke gerendelyére szerelt adagolószerkezetet alkalmazva (pergető) oldották meg, ezek a módszerek azonban nem voltak igazán alkalmasak az ekekapával való huzatoskor kívánatos egyenes sorok elérésére. - Az egymást váltó és egymás mellett élő kukoricavetési módokról összefoglalóan: Balassa /., 1960. - I. még: Nyárády M., 1955: 278-282 (Ramocsaháza); Ikvai N, 1985: 231-233. (Tápió-vidék); Márton L., 1983: 394. (Békés); Varga Gy., 1985b: 321. (Báránd); Zsúpos Z, 1987: 34-35. (Esztár); Madár 1., 1993: 94. (Sárrétudvari); Bencsikl, 1993: 186. (Battonya); Lábadt K., 1994: 95. (Kopács). 43 Egyes leírások szerint az ekekapa terjedése után, ha nem volt mód géppel vetni, sorhúzóval (soroló, utaló, rónázó) jelölték ki az egyenes sorokat: Katona /., 1962: 80. (Sárköz); Erdész S., 1974: 87. (Nyírség); PappZ. S. 1975: 199. (Beregdaróc); Tálasi L, 1977: 204. (Kiskunság); Vaska M., 1979: 40. (Nova) 44 L. erről: Nyárády M., 1955: 281. (Ramocsaháza); Balassa l, 1989: 58-59, 62. (Palócföld) 45 L. pl. Papp Z. S. 1975: 201. (Beregdaróc); Tálasi L, 1977: 208 - Kiskunság; Vaska M., 1979: 34. No\a; Nóvák L., 1980: 287.- Alsónémedi; Timaffy L., 1980: 111-112.- Szigetköz; Szabó L., 1982: 172-173Jászság; 46 A Nyírségben a 18. században is egymás mellett élt a nyomtatás és a cséplés (Nyárády M., 1930: 90); Erdész S. (1974: 76-78) értelmezése szerint azért, mert csak a módos gazdáknak volt lovuk, ökörrel pedig sohasem nyomtattak. 47 Ikvai-Iváncsics N, 1961: 149-157; Ikvai N, 1985: 252-253.- Szabó L. (1982: 165) szerint egyébként a Jászságban nemcsak a zsúpnak való rozsot, hanem a vetőmagnak kiválasztott, hordáskor is külön kezelt búzát is „kézicséppel csépelték el, annyira vigyáztak rá". 470