A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

SZ.TÓTH Judit: Társadalomnéprajzi Adatok az Ung-vidékéről

boszorkány. „... Az egyik helyrül jött le a cséplőgép. Igaz, a cséplőgép akkor még valaki tulajdonát képezte, és szerződése vót a polgárokkal, és csak ott csépelt, ahol az a szerződés meg vót vele kötve. Hát egy idősebb néni - úgy tartottuk, hogy vasorrú boszorkány gyerektelen házaspár vót, megkérte a gépészt, hogy van neki egy néhány kereszt (...) buzácskája, meg más egyéb ilyen termése, hát hogy soron kívül kigépelje neki. Hát a gépész azt mondta, hogy ütet sürgetik azok, akikkel neki szerződése van, nem teheti. - Nem mégy te innét sehova, a pócsi Szűz Mária sírjon rád! - azt mondja (az asszony). Akkor lehajolt, húzott a porba az úton előtte három keresztet. Kéremszépen megyén a gépész begyújtani, meg se moccant a traktor. „FORZUM" traktorja vót, azelőtt szállott le rúla, még működött. Nem is tudta működésbe hozni, hogy mi történt azután vele, nem tudom, el kellett valahova vinni. Végképp elromlott a traktor. Képzelje el, az a három kereszt milyen csodával vót! Hát a szememmel láttam mint gyermek." Nemcsak a hordás és a cséplés volt kölcsönmunka. Kölcsönmunkával viszonozták, ha állatot kértek kölcsön, vagy a gazda a saját igásaival ment valakinek szántani, fuvarozni. Ezt a kölcsönkérő a ledolgozott napok száma szerint - tartozok neki egy nappal viszonozta gyalogmunkával. Visszasegítés fejében mentek el egymáshoz házat építeni, disznót vágni, lakodalomba főzni és más teendőkben, pl. kendermunkákban segíteni. A mindennapi élet során különösen az asszonyok között került sor gyakori kölcsönmunkákra úgy is, hogy azonos természetű munkát végeztek egymásnak (lekvárfőzés, befőzés, mosás, nagytakarítás), de úgy is, ahogy egy adott munka elvégzése fejében mást adtak vissza, pl. varrásért tapasztottak. A szegényebb sorsúak sokszor ledolgozással fizettek a specialisták munkájáért, tavasz felé élelemért. Csicserben egy-két jómódú gazdasszony a szükségesnél jóval többet tárolt, illetve tartósított bizonyos élelmiszerekből. Sok babja, krumplija volt, sok káposztát savanyított, „hogy annak is jusson, akinek nincs" - magyarázta. Tél vége felé jártak az asszonyok kölcsönkérni belőle, s az élelmet munkával fizették meg: dologidőben hívás nélkül jöttek segíteni. A csicseri jógazdák egy-egy éves használatra - szóhasználatuk szerint ajándékba földet is adtak másoknak trágyázás fejében. Az így földhöz jutottak a gazda lekötelezettjei maradtak, s alkalomadtán különféle munkákban voltak a segítségére. A falvak lakossága közmunkát végzett falujának, és egyházközségének is. Bár minden lelkésznek volt szolgája, fogata is, földje megmunkálásában hitközsége segítette a papot. A vetőmagot és a trágyát a pap adta. A gazdák a telek arányában tartoztak egyegy napot szántani, hordani, s emellett az egyház kaszálóján is kaszálni, takarni, hordani. Ezek pontos arányára már nem emlékeztek adatközlőink, és az egyházközségi iratok között sem találtunk a falukra vonatkozó anyagot. A munkákra a felhívást a kurátor adta ki, és a harangozó hívta rá össze az embereket. Az aratást az egyházközség szegényebb tagjai részibe végezték. A nagyobb egyházi földeket részesművelésre adták ki. A felnőtt férfiaknak évente községi közmunkát is kellett végezniük: sáncot ásni, tisztítani, utat javítani, gazt irtani, legelőt tisztítani, a marháknak kosárt keríteni. Ilyenkor minden háztól egy férfi ment el, rendszerint a családfő. Őt csak akkor helyettesítette a katonaságot kitudott fia vagy veje, ha már nem bírta a munkát. Az Ung-vidék minden települése még igen sok archaikus elemet őriz. Ezt tapasztaltuk társadalomnéprajzi gyűjtéseink során is. Csicser és Szirénfalva ünnep- és hétköznapjainak, s bennük a különböző rétegekhez, csoportokhoz tartozó lakosok együttélésének még számos, itt nem említett társadalomnéprajzi vonatkozása van. A faluszervezet, a jogviszonyok, a lokális kapcsolatok, a rokonsági rendszer, a nem- és korcsoportok, erkölcs egy későbbi, az Ung-vidék egészét átfogó munkában kerül feldolgozásra. 1178