A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PALÁDI-KOVÁCS Attila: Két felföldi szekértípus (Láncos lajtorja és nyári szekér)

is (Késmárk, Lőcse, Eperjes, Szepesújhely, Csetnek). Ez az iparosmigráció hatással volt a felföldi járművek tökéletesítésére és az alkatrészek terminológiájára is. Biztos forrásból tudjuk, hogy a pozsonyi Hegyalja a 17-18. században jellegzetes szekérfélével rendelkezett, de az árszabásokból ennek csak a neve (hegyallyai szekér) és a somorjai kocsinál is magasabb ára derül ki.

19 E szénahordó szekér jellegét, formáját Pozsony megye bognárainak 1743. évi limitációjából sajnos nem ismerhetjük meg. A közeli Alsó-Ausztria paraszti járműveit alapos monográfia mutatja be. Olaf Bockhorn művében számos szénahordó Leiterwagen fényképét találjuk.

20 Az alsó-ausztriai szénahordó szekerek azonban sokkal inkább a nyugat-dunántúli hosszi szekérre, vagy Csík-Gyergyó és Háromszék székely gazdálkodóinak hordó szekerére emlékeztetnek, mint a tárgyalt felföldire. Feltűnően magas és középen nyitott szekérlétra, láncos lajtorja nem látható az alsó-ausztriai szénahordó szekereken. A Magas-Felföld jellegzetes szekértípusát - amíg további párhuzamokat nem találunk - regionális újításnak kell tekintenünk. Párhuzamokat cseh-morva és sziléziai tájakon remélhetünk. Az északi magyar népterületen a láncos lajtorjás szekértípus lényegében ismeretlen. A tárgyat csak a Bódva forrásvidékén és a Sajó felső szakaszán élő magyarok ismerik, de csupán néhány helységben használták. Speciális szénahordó szekér Gömör, Nógrád és Borsod egymással határos részein volt használatban nyári szekér néven. Ennek a fatengelyes járműnek az oldalai nemcsak hosszabbak (4,5-5 m), mint más szekereké, de magasabbak is (80-100 cm). Ehhez a szekérhez vendégoldalt (valójában vendégrudat) nem használtak. Karfái a szekérderék felső pereme fölé értek, lőcsei pedig nyársban végződtek kb. 30-35 cm magasan a szekéroldal fölött.

21 A Barkóság falvaiban a jobb gazdáknak többnyire három szekerük volt egyidejűleg: egy ökrös, egy lovas és egy fatengelyes nyári szekér. Mindhárom lőcsös szekér, de az utóbbit nem szokták átalakítani, míg az első kettőt szálfa- és rönkhordáshoz szükség szerint megnyújtották, trágya- vagy homokhordáshoz pedig rakoncás koleszt csináltak belőlük. A nyári szekér hosszabb, szélesebb és magasabb volt mint az összes többi, s nem tartoztak hozzá soroglyák. Csapolással illeszkedő zápok helyett ún. karfák, azaz a derék felső dorongja fölé nyúló, annak furataiba illeszkedő pálcák úgy követték egymást benne, mint a létra fokai. A nyári szekér tengelye tölgyfából, derekának (oldalának) két hosszú rúdja fenyőből vagy kőrisből, legtöbb karfája somfából, mogyoróból készült. A nyári derék hossza a Medvesalján 5-5,5 m volt. A Hangony völgyében az 1960-as évekig, a gömöri Erdőháton pedig az 1970-es évekig használatban maradt.

22 Ennek a szekérfélének a neve a 17. század óta adatolható az északi népterület említett tájain. Geográfiai elterjedtsége koronként módosulhatott, de alapjában véve valószínűleg megfelelt a recens szó- és tárgy földrajzi képnek.

23 Bizonyára a fentiekben ismertetett tárgyat kell hozzákapcsolnunk Magda Pál 1819. évi adalékához. Sajógömörről írja: „Itt 1800. esztendőben 4 nagy nyári szekér [kiemelés tőlem. P. K. A.] jó szénát 12 f-tért Bankó tzédulába lehetett venni."

24 Reguly Antal 1857-ben részletező leírást adott az északi palócság szekereiről. Leszögezte, hogy lényegében kétféle szekerük van: 18 Ország Vranecky, J. 1974. 132. 19 Paládi-Kovács A., 1998. 368, 372. 20 Bockhorn, O. 1978. II. kötet, XV., XVI., XVII. tábla. 21 Paládi-Kovács A., 1989. 370. és 27. kép. Péterfalán (Gömör m.) 1978-ban készült fotó. 22 Paládi-Kovács A., 1982. 74-75. és 27. kép. Molnár B., 1951-ben készült felvétele Domaházán. 23 A szekértípus 20. századi elterjedtségéhez: Magyar Néprajzi Atlasz III. kötet 197, 202-203. térkép, Budapest, 1987. 24 Magda P, 1819.369. 949