A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

NOVÁK László: Gömör megye településnéprajzi viszonyai

Szuhafő Petőháza Szú tor Leánymező Tihany-puszta Tamásfalu Apáti Tornallya Cselény Lapsa Turcsok Vashely-telep Umra-Lehota Podhora-vasgyártelep Várgede Simonfalva Verecke Duranda Hódos Farkasordító A gömöri helységekhez tehát puszták, elpusztult falvak, valamint gyártelepek, nem hagyományos településrészek tartoztak. Településnéprajzi vizsgálatunk tekintetében csupán a falvakhoz a hagyományos gazdálkodás szempontjából csatlakozó külső mezőgazdasági terek (puszták) fontosak. A határ művelésági megoszlását alapvetően a természeti viszonyok, a domborzat határozzák meg. Az 1895. évi mezőgazdasági statisztika alapján megállapítható, hogy a gömöri helységek többségében az erdő a domináns tényező.

7 Különösen az északi magasabb hegyvidéki és középhegységi tájakon, ellentétben a medencékkel, ahol a szántóföldi műveiéság van túlsúlyban. A helységek mintegy hetedében 50% felett van az erdő aránya. Legnagyobb Murányallyán (81%), utána Borzova (77%), Zdihava (73%), Vernár (76%), Mellété (69%), Lice (61%), Tornallya (67%), Rozsnyó (66%), Kánó (62%), Trizs (59%) stb. következik. A Rima alsó folyása vidéke, délen az Erdőháttal, keleten a Sajó vizével határolt szelíd, lankás táj csupán kisebb erdőfoltokkal ékeskedik. Több helység (Hét, Pálfalva, Radnót, Simonyi) erdővel egyáltalán nem rendelkezik. Méhi határának is csupán 0,7%-át „borította" erdő.

8 Természetesen a szelíd domborzat a földművelésnek nyújtott kedvező lehetőséget, éppen az utóbb említett falvak határán. Méhi határának 80%-át művelték szántással, de magas volt a szántó aránya Simonyiban (74%), Radnóton (60%), Pálfalán (59%), Zádorfalván (53%), Hétben (52%), Harmacon (47%), Cakón (44%). A folyó, patakvölgyek vizenyős területe a kaszálásra, szénatermesztésre kínáltak lehetőséget. A rét aránya viszonylag magas Pohorellán (22%), Berdárkán (21%), Dobsinán (32%), Hétben (21%), míg a déli részeken igen alacsony (Simonyi, Méhi, Tornallya stb.). A legelő nagyságát is a domborzati viszonyok határozták meg döntően, részben a völgyek, részben pedig az irtás révén keletkezett hegyi tisztások területén (pl. Pohorellán 14%, Hétben 25% volt a részesedése a határ területéből). Település-birtokviszonyok A települések jellegét alapvetően a gazdálkodási viszonyok, illetve a birtoklás rendszere határozták meg. A XIX. század második feléig a földesúr-jobbágy viszony határozta meg a birtokstruktúrát, viszont Gömörben igen jelentős a kisnemesség is. A kisnemesek - armális birtokában - nem tartoztak földesúri fennhatóság alá. Kiváltságosok voltak a rendi társadalomban, ennek ellenére azonban -jobbágysághoz hasonlóan -, 7 A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája I., III. k. Budapest, 1897. 8 A Méhi határán korábban erdőség létezett. A hagyomány szerint a tölgyesből történt a faépítkezés. 907