A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KUBINYI András: Központi helyek a középkor végi Abaúj, Borsod, Heves és Torna megyékben

KÖZPONTI HELYEK A KÖZÉPKOR VÉGI ABAÚJ, BORSOD, HEVES ÉS TORNA MEGYÉKBEN KUBINYI ANDRÁS A „központi hely" fogalom a szakirodalomban Christaller 1933-ban megjelent munkája óta lett közismert.

1 A szerző ugyan földrajztudós volt, aki a központi funkciót a modern időre és nem a középkorra óhajtotta kivizsgálni, ma azonban történészek,

2 régészek

3 egyaránt használják, gyakran nem is tudva arról, hogy ez a fogalom hogyan került be a tudományba. A középkori -jogi értelemben vett - város kialakulása előtt is léteztek olyan települések, amelyek környezetük számára gazdasági, társadalmi, igazgatási, kultikus szempontból központi funkciókat láttak el, amelyeket nyilván nem lehet figyelmen kívül venni. Ezek osztályozására ún. kritériumnyalábokat dolgoztak ki: a központi funkciónak mennél több kritériuma mutatható ki egy ilyen helységben, annál nagyobb szerepetjátszik a településhierarchiában.

4 A „központi hely" fogalom azonban létezett a jogi értelemben vett, azaz kiváltságokkal ellátott középkori város megjelenése után is. Egy nagy uradalom központja, ahol összegyűjtötték a jobbágyok által nyújtott pénz- és terményjáradékot, ahol ítélkeztek ügyes-bajos dolgaikban, ahol gyakran a földesúr is lakott családjával, ami egyben jelentős fogyasztót jelentett, nyilvánvalóan központi helynek számítható. Gazdasági szempontból ennek vehetők a hetipiac- vagy sokadalomtartó (évi vásár, országos vásár más néven) falvak is, hiszen egy régió árucsereközpontjaként működtek. (Természetesen tarthattak hetipiacot vagy [és] sokadalmat uradalomközpontban is, ami növelte annak központi helyzetét, de ez nem volt szükségszerű.) Amennyiben ez a település még mezővárosi kiváltságot is kapott, centralitása még jelentősebbé vált. A fenti példával arra akartam rámutatni, hogy a „kritériumnyalábos" megoldás a központi jelleg vizsgálatánál a városi kiváltságok megjelenése után sem válik szükségtelenné, hiszen a „központi hely" szélesebb fogalom a városnál, ami természetesen beletartozik a központi helyek közé. 1 Walter Christaller. Die zentralen Orte Süddeutschlands, eine ökonomisch-geographische Untersuchung über die Gesetzmássigkeit der Verteilung und Entwicklung der Siedlungen mit stádtischen Funktionen. Jena 1933. 2 Vö. pl. Michael Mitterauer. Das Problem der zentralen Orte als sozial- und wirtschaftshistorische Forschungsaufgabe, in: Michael Mitterauer (red.): Markt und Stadt im Mittelalter. Beitráge zur historischen Zentrali tátsforschung, (Monographien zur Geschichte des Mittelalters, Bd. 21.) Stuttgart 1980. 22-51.; Eberhard Isenmann: Die deutsche Stadt im Spátmittelalter 1250-1500. Stadtgestalt, Recht, Stadtregiment, Kirche, Gesellschaft, Wirtschaft. Stuttgart 1988. 231-244.; Mindkét munka hatalmas irodalmat is idéz. 3 Richárd Hodges: Dark Age Economics. The origins of towns and trade A. D. 600-1000, London 1982. 13-25.; Dávid Austin: Central Place Theory and the Middle Ages. in: Central Places, Archaeology and History. ed. Eric Grant, Sheffíeld 1986. 95-103. 4 Ilyeneket ismertet pl. Hodges i. m. 21-25. 499