A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BALASSA Iván: Hagyományos időjóslás, időmágia Magyarországon a 18-20. században

HAGYOMÁNYOS IDŐJÓSLÁS, IDŐMÁGIA MAGYARORSZÁGON A 18-20. SZÁZADBAN* BALASSA IVÁN Évszázadokon keresztül belerögződött a földműves tudatába: „Tegyünk mi meg bár mindent híven, mégiscsak az idő szolgái maradunk, mert 'az idő a gazda'" (FG. 1856. 225). Ez azt jelenti, hogy a hosszan elhúzódó tél, a hideg, az aszály, az eső és még sok természeti körülmény befolyásolja a termést. Éppen ezért ennek előre történő megismerését nagyon fontosnak tartották és igyekeztek kifürkészni, megjósolni. Ez az eljárás korántsem volt egyértelmű, hiszen a különböző vallások egyaránt azt tanították, hogy minden jó és rossz Istentől származik; az időjárást is 0 kormányozza. Azzal büntet vagy jutalmaz. 1722: „ez éttzaka olljan havat bocsáta Isten földünkre, mostis szüntelen havaz" (Fogaras SzT. 5. 824) - írja egy erdélyi feljegyzés. Éppen ezért magát az időjóslást az egyházak, ha nem is nézték jó szemmel, de azért eltűrték. A paraszti időjóslás sok elemből tevődik össze, melyből a legfontosabb és a megvalósuláshoz legközelebb állhat a helyi megfigyelés, mely az adott környékhez kapcsolódik. Jelentős számúak azok is, melyek közvetlen megfigyelésen alapulnak ugyan, de lényegében több helyen azonosak lehetnek (pl. hangok közeli vagy távoli észlelése, légnyomás, légsűrűség stb.). Sok esetben a középkori csíziók jövendöléseit is ki lehet mutatni egy-egy népi időjóslásból (Verebélyi Kincső 1992.). Ezek Európában a 12-13. századtól kezdve a naptárak szerepét töltötték be, melyben az ünnepek, jeles napok, névnapok mellett az időjóslás is helyet kapott. Nálunk az első csíziót a 15. századból tudjuk kimutatni, míg maga a szó csak aló. század első felében tűnik fel (TESZ). A 17. századtól kezdve egyre inkább összeolvadt a kalendáriummal, melynek időjárással kapcsolatos megjegyzéseiből sok bekerült a paraszti ismeret tárházába, olyan is, melynek helyi vonatkozása aligha lehetett. Sokszor a jóslatokat versbe szedték, melyek azok terjedését, hosszabb rögzítését nagymértékben elősegítették. Az alábbiakban részletes előmunkálatok hiányában felsorolok néhány időjóslást anélkül, hogy azok eredetére, közelebbi és távolabbi kapcsolataira rámutatnék, mert ahhoz nincsen még megfelelő előmunkálat (Vajkai Aurél 1948. 5.; Szabó László 1990. 737-740.). A kérdés feldolgozásában ma sem járunk sokkal előbbre annál, amit Vajkai Aurél 1948-ban megállapított: „Összefoglalónak azt mondhatjuk, hogy az égitestekre, csillagokra, légköri tüneményekre, időjóslásra stb. vonatkozó népi természetismeret, tudásanyag ugyanazt a kettősséget árulja el, mint egyebütt: reális megfigyelések mellett számtalan hiedelem, irreális tartalmú tudás. A hiedelemvilággal ismételten foglalkoztak kutatóink, de a reális megfigyelés anyagát, a voltaképpeni népi természetismeretet még részletesen ki kell nyomoznunk, mert adataink e téren nagyon hiányosak". Ma már e fontos felhívásnak csak nagyon kis mértékben tudunk eleget tenni, hiszen a civilizáció, az óránkénti időjárásjelentés ezek többségét eltüntette. Készült az Országos Kutatási Alap Támogatásával. 567