A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

VIGA Gyula: Az erdőbényei kőipar néprajzi vonatkozásai

faluban, meg építettek bányász kolóniát is: fent volt az Újtelepen. Ezt már ebben a rendszerben építették. A riccerség bejegyzett szakma volt, külön volt a kőfaragástól."

33 Riccerként vándorolt Bényére a Vitai és Láng család. Az utóbbiak dunabogdányi svábok, akiknek a tevékenysége a Dunakanyar nagy múltú kőbányájával kapcsolja össze a bényei kőtechnikát. Több generáción át riccerek voltak. Legfiatalabb követőjük a kőmunkában Láng Zoltán, aki azonban már kőfaragónak tanult Süttőn. Rajtuk kívül más családok vándorlása és áttelepülése is kimutatható, főleg Erdőbénye és Badacsony, Badacsonytomaj, Diszel és Zalahaláp között. Hála József a Börzsöny hegység jelentős bányájából, Csák-hegyről mutatta ki márianosztrai és ipolydamásdi kőbányászok erdőbényei munkavállalását az 1920-30-as években. Gyűjtései szerint karácsony és újév között ágentok, kortesek keresték fel a Csák-hegy környéki falvakat, s ők toborozták a bányászokat az ország más vidékeire. Volt, hogy gyerekeket bíztak meg, hogy vigyék szét a hírt a faluban, akik az emlékezet szerint Ipolydamásdon ezt kiabálták: „Erdőbénye, Kanada, Kinek pénz kell, csak oda." A Börzsöny vidéki bányászok jelenlétéről fénykép is tanúskodik (1928).

34 A bényeiek is vállaltak időszakos munkát más vidékek kőbányáiban: a közeli Bodrogkeresztúr és Tállya kőfejtői éppen úgy adtak nekik kenyeret, mint Recsk. A riccerek Badacsony, Diszel, Zalahaláp kövét hasították. A kőfaragók ugyancsak nagy területet bejártak munkájuk révén, de erről a faragás fejezetében adunk számot. 33 Boricskai István, szül. 1913. 34 Hála József 1987. 125-132. Segítségéért, a fotó közlésre való átengedéséért ezúton is köszönetet mondunk Hála Józsefnek. 485