A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

PALÁDI – KOVÁCS Attila: A régi Torna vármegye és néprajzi jellege

A RÉGI TORNA VÁRMEGYE ÉS NÉPRAJZI JELLEGE PALÁDI-KOVÁCS ATTILA Torna a 18-19. században az ország legkisebb vármegyéje volt. Falvainak száma általában 30-40 között váltakozott, s 1772-ben már elérte a 42 községből álló településállományt. 1837-ben 41 falu és 1 mezőváros mellett 5 népes pusztáról olvashatunk, azaz a községek száma az előző fél században már nem növekedett. Lélekszáma az 1840-50-es években megközelítette a 30 ezret, de az 1870-80-as években a 20 ezer főhöz állt közelebb. Torna megye népe a középkor óta túlnyomóan magyar volt és a Felföldhöz tartozó északi magyar népterületen belül is sajátos, jellegzetes anyagi kultúrát alakított ki. Megérdemli hát, hogy az államhatár mindkét oldalán figyelmet és tudományos leírást, történeti-néprajzi elemzést kapjon. 1. Torna megye történetének néhány mozzanata Területe a 10-11. században gyepű, Borsod északi határövezete volt. Még II. Béla uralma végén is lakatlan, erdős hegyvidék. Első ismert telepei Torna és a későbbi Abaújhoz tartozó Jászó. A 12. század végén királyi erdőség, olyan birtoktípus, amely 1200 körül nyerte el szervezeti formáját (lásd zólyomi, illetve pataki-sárosi erdőispánság). A tornai erdőispánságot 1198-ban említik először. Hozzá tartoznak a Gömör-Szepesi érchegység déli vonulatának és a Felső-Bódva vidékének nagy erdőségei, az ún. Fekete-erdő. Az ispánság központja az eredetileg Borsodból igazgatott Tornán volt, ott élt a kezdetben procurator címet viselő királyi jószágkormányzó. Alá tartoztak a királyi vadászterületet őrző erdőóvók, régi magyar nyelven ardók, továbbá a vízóvók, meg az erdőségekben élő vadász, méhész, kovács és földműves közösségek. E királyi szolgálónépek emlékét őrzi a régi Torna számos községneve: Hidvégardó, Szőlősardó, Ardócska vagy Korotnok-Ardó (elpusztult), a karsztvidék gömöri szélén Pelsőcardó, a Torna mentén Méhész és Szád-Udvarnok, Kovácsi a Csermosnya és Rudnik a Bódva völgyében. Vasművességre utaló falunév Mile ('szénégető boksa') Borsod és Torna határán. A Sajó és a Bódva közötti térség a betelepülés időrendjét tekintve három részre osztható: a) A Sajó völgye Gömörben Pelsőcig és a Bódva völgyében az Edelény melletti Borsodig. b) A Szuha völgye és a Galyaság a karsztvidékig, Hosszúszó, Kecső, Aggtelek, Teresztenye vonalán át Szalonnáig. c) A Szilicei-fennsík, a Jósva, a Torna és a Csermosnya-patak völgye. Ez a harmadik települési fázisban megszervezett terület lett a tornai erdőispánság, a későbbi Torna vármegye. Ezt a tájat a magyarság a 12. század második felében és a 13. század első felében népesítette be. (Módy György 1969. 202-214.) Az első lépés a megyeszervezés irányába akkor történt, amikor az erdők népét királyi vármegyébe, comitatusba. szervezték és 1272-ben ispán alá rendelték. 1274-ben már Torna vára is biztosan létezett. A vidék népe és a közeli Jászó uradalma a 12-13. 193