A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZABADFALVI József: Herman Ottó parlamenti tevékenysége a filoxéra elleni védekezésben

„Azt tartom, hogy megérkezett a pillanat, amelyben a bajjal szemközt határozott állást kell foglalnunk, meg kell alkotnunk egy szakemberekből álló vegyes bizottságot, melynek permanensnek kell lenni és folytonosan foglalkozni e bajjal. Ennek alapján a következő módosítványt van szerencsém a t. háznak becses figyelmébe és elfogadásába ajánlani: [A most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 1. §. első és utolsó bekezdése közé tétessék a következő szöveg: „Ezen intézkedéseket a kormány csak egy természetvizsgálókból és szőlőmívelőkből alakítandó állandó bizottság meghallgatása után teheti meg." Ajánlom módosításomat a t. ház figyelmébe.] 1880. április 9-én a tárca költségvetésének tárgyalásakor is felhívta a miniszter és a kormány figyelmét a „kísérleti állomások" szükségességére és az agrárkutatások pénzügyi támogatására. A költségvetésben a keszthelyi gazdaság 1000, a magyaróvári gazdaság 3000 frt támogatást kap csupán, amikor Ausztriában kutatási célra 400.000 frt van beállítva.

20 1880. ápirlis 9-én, a költségvetési vita kapcsán részletesebben foglalkozott a filoxéravésszel. így összegezte - mint ő jelezte - „egy kissé humorice is, ezen phylloxera dolgot az ő történelmi fejlődésében": „A phylloxera kérdés Magyarországon két főkorszakra és több alkorszakra oszlik. A főkorszakok neve Trefort Ágoston és Kemény Gábor. Az alkorszakok szerint való felosztás a következő. Legelőször volt az úgynevezett vörös kukoricaidény. Akkor az összes bizottság bele volt szeretve abba, hogy a szőlősorok közé veres kukoricát kell plántálni, mert a phylloxera rámegy és ott meghízik. Ez tehát a sertéshizlalásnak a phylloxérára való átültetése volt. (Derültség!) Résztvettek a bizottságban szakemberek közül, Jekefalussy ministeri tanácsos és több igen kiváló phylloxera szakember, (Derültség!) kik azonban inkább csak a társadalom phylloxeráival vannak elfoglalva, ha ugyan vannak ilyenek. Én, ki akkor ellenvéleményt képeztem, minthogy a magyaróvári gazdasági tanintézet ministeri házi szakerői, a többiekhez csatlakoztak, természetesen leszavaztattam. Ezzel letelt ez a korszak és végződött a pancsovai irtással, a mi az országnak 80.000 írtjába került és a melyre nézve elrendelt vizsgálat eredményét, még mai napig sem látjuk a ház asztalán, noha meg volt Ígérve és meg is sürgetve. De megyek tovább tisztelt ház. A második korszak az úgynevezett asphalt korszak. Az a magasabb bölcsesség és szakképzettség, mely némelyekben van, azt találta, hogy talán legjobb lesz, ha az illető szőllőterületet hermetice elzárják. Egyáltalában valamit hermetice elzárni, igen relativ fogalom; absolut vacuum nincs, ezt a physica mondja. A ki ezen rovar respiratióját ismeri tudja, mily csekély mennyiségű levegővel éri be, tehát a talaj határozott elzárása teljesen lehetetlen. Csatlakozott ezen korszakhoz az úgynevezett dohánylé-korszak, midőn azt mondták, hogy midőn valamely terület meg van szállva phylloxera által, a talajt egy lábnyi magasságra mésszel kell behinteni. Magánbeszélgetésben, szóba kerülvén, csak arra utaltam, hogy akkor okvetlenül szükséges volna, hogy a Mátra meszes hegyeit mészszé égessük és a meszet azután a Hegyaljára, minthogy az trachyt-terület, ráborítsuk. (Derültség.) Ez azonban akkora költséget okozott volna, hogy erre már nem vállalkoztak sehogy sem."

21 19 1875. dec. 9. KN. 1879-1881. XI. 136. 20 1875. dec. 9. KN. 1879-1881. XI. 353-358. 21 1880. ápr. 9. KN. 1879-1881. XI. 353. 366