A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZABADFALVI József: Herman Ottó parlamenti tevékenysége a filoxéra elleni védekezésben

A folyóiratok és a napi sajtó hasábjait a későbbiekben is igénybe vette fontos mondandóinak közreadására. Lásd idevonatkozóan a Bibliográfia 1879-1880-ban megjelent írásait. Herman Ottó 1879-ben - időközi választáson lett parlamenti képviselő. Szűzbeszédét november 12-én Bosznia és Hercegovina közigazgatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával mondta el. A második beszédét - talán jelzi a kérdés fontosságát - a filoxéra ügyében mondta 1879. december 9-én, amikoris kétszer is felszólalt. Támogatta az ún. lausannei conventio elfogadását. Ebben a filoxéra elleni közös védekezés és információcsere kötelezettségét írták elő a tagok részére: „Elfogadom főképen azért, a mi a conventio 5. czikkében fel van sorolva s a melynek szőlőtermése a rovar által megtámadtatik, solidaritásba lépnek, hogy kölcsönösen állapodjanak meg bizonyos eljárások felett, közöljék egymással mindazokat a tapasztalatokat, a melyek felmerülnek és így az inductionak tágas tért nyitva, tegyék lehetővé, hogy számos ponton kutatva, egyik, vagy másik ponton történhetik oly tapasztalás, a mely valamennyinek javára fog válni."

16 Felhívja a figyelmet arra, hogy a filoxéra nemcsak kereskedelmi rendezést, elsősorban a szőlővessző behozatalának ellenőrzését igényli. Ismertette a filoxéra terjedésének három módját, említi: gyökérről gyökérre való átterjedést, a szárnyassá fejlődés után a tovarepülő egyedek közreműködésével, illetőleg a kereskedéssel való terjesztést. Ez utóbbit tartja a legnagyobb arányúnak és legsúlyosabbnak. Sürgette a védekezés nemzetközi információcseréjét és összehangolását. Rámutatott a magyarországi védekezés hiányosságaira: „Az eljárás, mely hazánkban a phylloxera felmerülte óta a kormány részéről a baj megakadályozására követtetett, az volt, hogy eleinte gyakorlatlan, a bajt nem ismerő szakférfiak által történtek a vizsgálatok és azután az enquéte rendszerre tértek át, a mely szintén tájékozatlan, másnemű foglalkozásra utalt férfiak tanácskozásából és véleménynyilvánításából állott. Itt t. ház, egy ily bajnál, a mely Magyarország egyik nemzetgazdaságilag fontos ágát végpusztulással fenyegeti, a melynél a szakférfiak a szigorú inductió útjára vannak utasítva, a melynél nem az esetlegesség, hanem a bajjal való folytonos, komoly, beható foglalkozás a fő feladat, az alkalmi enquéte-ozás és jelentéstétel szerintem nem elégséges."

17 A külföldi példákra hivatkozva a védekezés szervezésére és egységes irányítására ajánlja a kormánynak és a parlamentnek egy állandó bizottság megalakítását, „...mindenütt a legelső dolog, a miről gondoskodtak, az volt, hogy egy állandó phylloxera bizottságot alakítottak, a melynek megadták a módot és eszközöket, hogy magát a baj iránt tájékozhassa és a szerzett tapasztalatok iránt oly javaslatokat tehessen, a melyeknek végrehajtása a közigazgatási közegekre, vagy a kormányra legyen bízható. Én t. ház, a ki foglalkoztam ezzel a bajjal, mióta Magyarországon felmerült, mindjárt az első tanácskozások alkalmával, a franczia eljárás módjára, azt inditványoztam, hogy egy phylloxera bizottság alakítassék. Fájdalom, leszavaztattam és constatálom, hogy ezáltal a tapasztalatokra nézve négy teljes év veszett el."

18 Azt állította, hogy négy évvel ezelőtt sem Pancsova szőlőterületei voltak már fertőzöttek. S miközben „Klosternenburg teljesen el volt lepve rovarral, még akkor Magyarország felé a legélénkebben folyt a szőlőtőkékkel való kereskedés". Nyomatékosan hangoztatta, hogy a filoxéra Magyarország számos pontján el van terjedve, „de nincsen bejelentve". Mindezek után a következő javaslatot terjeszti a képviselőház elé: 16 1879. dec. 9. KN. 1879-1881. XI. 134. 17 1875. dec. 9. KN. 1879-1881. XI. 134-136. 18 1879. dec. 9. KN. 1879-1881. XI. 134-136. 365