A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

PALÁDI – KOVÁCS Attila: A régi Torna vármegye és néprajzi jellege

Torna megye településeinek többségében már a 19. század elején is vegyesen éltek katolikusok és reformátusok. Templomaik építési ideje, s településen belüli elhelyezkedése sokat elárul az egyes felekezetek múltjáról, a helyi erőviszonyok változásáról. Általános tendencia volt a 18. század óta a katolikusság részarányának növekedése, noha a református hiten élő törzsökös lakosság erről sokáig nemigen akart tudomást venni. Legtöbb felekezeti szempontból vegyes lakosságú faluban a törzsökös református családok kezében maradt a község vezetése a katolikus többség ellenére is. A tornai járás népének felekezeti megoszlása 1900-ban a római katolikusok arányszámának növekedését mutatja (római katolikus 10 448, református 8836, evangélikus 179, görög katolikus 1922 fő). Ebben a lassú változásban valószínűleg szerepe volt annak, hogy a megyerendezés során Gömörhöz csatolt hét településen a reformátusok lélekszáma (1500 fő fölött) meghaladta az Abaújból a tornai járáshoz csatolt falvak reformátusainak létszámát. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat I. kötet Bp., 1902. 208-211., 230-233.) Az eltolódás nagyobb is lehetett volna, de 1900-ban már éreztette hatását a kivándorlás, amibe a földnélküli zsellér katolikusok előbb kapcsolódtak be, mint a földaprózódás által elszegényedő reformátusok. A zsidóság 1837-ben még igen kis számban és szétszórtan élt a megyében. Több faluban csupán egy-egy családjukat (4-5 fő) mutatták ki. Ók valószínűleg kocsmabérlők voltak, akik szatócsboltot is működtettek. A feudális korban tömörüléseik még nem alakulhattak ki. Még a mezőváros Tornán is mindössze 9 zsidó lakost említettek. (Fényes Elek 1837. III. 340.) A 19. század második felében számuk megnőtt a megyében, különösen a forgalmi csomópontok, piacos helyek közelében (Torna, Szepsi, Bódvaszilas). 1900-ban a népszámlálás 205 izraelitát talált Tornán - melynek összlakossága 1493 fő volt -, 52-t Hidvégardón, s 923 főt a tornai járás területén összesen. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 1. kötet Bp., 1902. 208-211.) 5. Néprajzi jelleg A régi Torna vármegye népi kultúrája kistájak szerint tagozódik, zonális sávokra válik, s kevés olyan műveltségi eleme ismeretes, amely szignifikáns módon az egész Tornára vonatkoztatható. Ilyen elemnek látszik az ún. lóháti kosár, amit azonos formában, helyenként több méretben, de csaknem minden tornai településen ezen a néven ismertek. A megnevezés - a szoros gazdasági kapcsolatoknak köszönhetően - Rozsnyón és néhány gömöri községben is élt (pl. Berzéte, Hárskút). Más magyar tájakon azonban ismeretlen. Ez a kosárféle a málhás szállításhoz kapcsolódott, ami Torna, Gömör és Szepes határvidékein a 19-20. század fordulójáig fennmaradt. A málhás szállítást a sajátos térszín és domborzat, a szekérutak hiánya tette szükségessé. Jó hasznát vették a lóháti kosárnak a gyümölcsösökben, szőlőhegyeken, sőt az erdei gyűjtögetésben is. (Paláéi-Kovács Attila 1973a. 551.) A régi Torna megye területével majdnem pontosan egybevág az emberi teherhordásra használatos vászonlepedő ottani elnevezése, a korcos szó földrajza. Szomszédos gömöri tájakon - Rozsnyó és Pelsőc vidékén - pocakosnak nevezik, a Tornával határos észak-borsodi falvakban pedig tratykos, tracskos a neve a batyuzó lepedőnek. (PaládiKovács Attila 1973b.) Tanulságos a katolikusoknál karácsony este, a reformátusoknál inkább nagypénteken talált mákosguba szóföldrajza is. A régi Torna megyében mindenütt doboska, a vele szomszédos abaúji és észak-borsodi tájakon bobajka, Rozsnyó vidékén viszont zúzák a neve ennek az ételnek. E szóföldrajzi kép magyarázatát nehéz lenne megadni. Az efajta tájszavak elterjedése és az elterjedés rögzülése azonban nyilvánvalóan 201