A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

JÁVORSZKY Jenő: Adalékok Rimaszombat történetéhez (Közreadja: Eszenyi Miklós)

Sajnos, a békeidők nem tartottak sokáig. A századeleji Balkán-háborúk óta a Monarchia külpolitikai helyzete romlott, főleg az orosz nyomás folytán, bár a mindennapi életben ez egyelőre nem mutatkozott. Csak a fokozódó nemzeti öntudat hatása folytán lobbantak fel az ország nemzetiségiek lakta területein zavargások, majd 1918-ban a nemzetiségi határozatok (október 30-án a túrócszentmártoni deklaráció kimondta az önálló Cseh-Szlovákia megalakulását, vagy éppen december l-jén a gyulafehérvári román nemzetgyűlés elszakadási határozata). Ezek gyümölcse a trianoni békeszerződésben érett be, melynek folyományaként Magyarország elvesztette területének 2/3-át, Erdélyt, a Felvidéket, Délvidéket és Burgenlandot. így került a csaknem 100%-ig magyar lakosú kisváros, Rimaszombat is Cseh-Szlovákiához. II. AZ I. KÖZTÁRSASÁG (1918-1938) Nem célom a trianoni békeszerződés politikai hátterével polemizálni, sem azon okokat keresni, miért került a Csallóköztől a Tiszatájig szlovák fennhatóság alá közel másfél millió magyar (beleértve kb. 300 ezer zsidót). Nemzetiségi viszonyok és népesség. A polgári Cseh-Szlovákia a nemzetiségi jogokat - a békeszerződés értelmében - betartotta, mondhatni minden téren. így a magyarság megtartotta nemzettudatát, létszámát, politikai és gazdasági befolyását is. így Rimaszombat is megmaradt 98%-ban magyar lakosságú városnak (a maga 7000 lakosával). Ez a nemzetiségi arány később is alig változott, mivel a város felett - Cserenycsénynél - kezdődő szlovák etnikai területről nem volt lényegesebb betelepülés (ellentétben az 1945 utáni nagymérvű délre településsel és telepítéssel). A város létszáma is alig változott az egész korszak alatt, 1938-ban is kb. 8 ezret tett ki. A város néhány százaléknyi (kb. 5-6%) nem magyar nemzetiségét az új közigazgatás beindításához, szükségből idehelyezett szlovák, de főleg cseh értelmiség jelentette. Ez utóbbiak idehelyezését - mint a cseh centralizmus Szlovákiára is kiterjeszteni akaró törekvéét a szlovákság mindvégig sérelmezte, nagyobb önállóságot és egyenjogúságot követelve. Közélet és közigazgatás. A város hamarosan magához tért, tudomásul véve a tényeket. Újraindult az üzleti élet, a boltok kinyitottak a régi tulajdonosokkal, ismét működtek a társadalmi körök, magyar politikai pártok is alakultak, legálisan. Az új állam nem gördített akadályokat, mondhatni a város folytatta régi napjait, csak az új utcanevek, az új egyenruhák, a kétnyelvű cégtáblák, hirdetmények és a vasút „Rimavská Sobota" felirata jelezte, hogy valami megváltozott. A város továbbra is megyeszékhely maradt (zupa, zupánnal az élen, ami megfelel a volt főispánnak). A város élén a polgármester állt. Mindkét hivatalban, de főleg a Városházán megmaradtak a régi hivatalnokok, de az igazgatás kétnyelvű volt. A hivatalos hirdetmények és nyomtatványok szintén kétnyelvűek (vö. az 1945 utáni egy nyelvűséggel). A volt állami tisztviselők közül többen elvesztették az állásukat, ők a nem állami szektorban próbáltak meg elhelyezkedni. Többen átmentek az anyaországba, de ott még rosszabb volt az álláshelyzet. Helyüket elfoglalta a cseh, részint szlovák értelmiség. Letelepült a városban néhány építész, orvos, ügyvéd. Néhány év elteltével a csehek és a szlovákok száma duplájára emelkedett, kb. 400-500 fő (a lakosság 5-6%-a). Az ipar, a gazdaság és a kereskedelem csaknem teljes egészében az őslakosság kezében maradt, eltekintve pár idetelepített földművestől - volt légionáriustól -, akik földet kaptak az államtól. A magyar paraszt megmaradt a földjén, szabadon kereskedett. A város gyáripara nemigen fejlődött ebben az időben, a meglévő konzervgyárhoz és fűrésztelephez csak egy kis kapacitású bőrgyár és fűrészgyár társult. 616