A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)
SZEMÁN Attila: A legrégibb selmecbányai pecsét bányászszerszám-ábrázolásairól
A LEGRÉGIBB SELMECBÁNYÁI PECSÉT BÁNYÁSZSZERSZÁM-ÁBRÁZOLÁSAIRÓL SZEMÁN ATTILA A közelmúltban jelent meg Gavallér Pál cikke, „A bányászszerszámok első magyar megjelenése pecséteken" címmel. 1 írása felvetett egy fontos bányászattörténeti témát, mely már engem is régóta foglalkoztat. Véleményünk több vonatkozásban jelentősen eltér, ezért legfőbb ideje, hogy én is leírjam nézeteimet. Teszem ezt azért is, mert a magyar bányászattörténet szempontjából nagy jelentőségű tárgyról van szó. Nem annyira Gavallért kívánom cáfolni, mint inkább a téma alapos kifejtésével és véleményem bizonyításával tisztázni e kérdést, s lehetőleg meggyőzni Gavallért is a magam igazáról. Minthogy a témához már régebben is többen hozzászóltak - mégpedig kiváló kvalitású kutatók -, Gavallér cikke tulajdonképpen e régebbi vélemények felülvizsgálatából, illetve javításából áll. Ez a folyamat módszertanilag helyes és követendő, hiszen a tudományos eredmények aránylag gyorsan elavulnak, s még a hagyományosnak tekinthető tudományágakban is időről időre meg kell újítani azokat. Új tudományos eredmények a már régebben is feldolgozott témákban valóban csak úgy születhetnek, ha elődeink, akár nagyon is neves szaktekintélyek álláspontját kritikusan átértékeljük. A módszerrel tehát egyetértek, s jómagam is állandóan gyakorlom, hangsúlyozni kell azonban a kritika körültekintő és alapos mivoltát. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy a megelőző tudományos forrásokat lehetőleg teljeskörűen tekintsük át. Csak helyeselhető az is, hogy Gavallér tényleges kutatásai kiindulópontjaként az eredeti pecsétet vizsgálta meg, én is ezt tettem. Igaz a dolgozatnak az a mondata is, hogy „A pecsét fényképéről készített nyomdai ábrázolás nem mindig tudja teljesen visszaadni az eredetin láthatókat..." Hozzá kell azonban tennem ehhez, hogy a tapasztalat szerint viszont egy-egy jó fényképfelvételen adott esetben még több is látszik, mint amennyit egy nem eléggé elmélyült vizsgálódás eredményezhet. Még inkább így van ez, ha nem egy, hanem több, különböző irányú súrolófényben készített felvételről van szó. Azt hiszem, véleményemet más régészettel, pecséttannal, numizmatikával foglalkozó szakember is csak megerősítheti. Esetünkben az eddigi szakirodalom a legrégebbi Selmecbányái pecsétet, mely 1275-ből származik, négy fényképfelvételen és egy rajzon közölte. Gavallér ebből csak a rajzot és az egyik, nem éppen a legjobb felvételt mutatja be. Az objektivitás miatt szükségesnek tartom először is bemutatni az összes képet és a hozzájuk tartozó leírást közölni. 1. A Nyáry Albert által közölt rajz, 2 melyet Gavallér is bemutat. A hozzá tartozó szövegrészlet: „Legrégibb eddig ismert szoros értelemben vett tulajdon czímerrel bíró 1 Gavallér Pál: A bányászszerszámok első magyar megjelenése pecséteken. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28(1993) 111-118. 2 Nyáry Albert, br.\ A heraldika vezérfonala Budapest, 1886. p. 79. 585
