A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZABADFALVI József: Herman Ottó parlamenti tevékenysége a filoxéra elleni védekezésben

„phylloxera-állomást"? „Minthogy ez az állomás mint phylloxera területen nem lehet, ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy Tahitótfaluban a vészt állandósítani óhajtják és a máris meglevő veszélyt Budára nézve permanenssé akarják tenni. Ha az eddig felfedezett 35 inficiált pontot tekintjük, meggyőződünk arról, hogy a Királyhágón inneni részeken a phylloxera már egy valóságos hálózatot alkot, hogy az erős centrumokkal bír s mint maga a jelentés is részben elismeri, már melléktelepek is keletkeztek; hogy Pancsova, melyet a kormány öt álló éven keresztül teljesen tökéletesen magára hagyott, ma már átszállította a bajt Verseczig, Verseczről aztán eljutott Fehértemplomig. A ki Versecz és Fehértemplom borászati fontosságát ismeri, elgondolhatja, mekkora felelősség terheli azok vállait, a kik azt megtörténni engedték." Azt állította továbbá, hogy a kormány sem hajtotta végre az 1880. I. és II. törvénycikket sem, amely a védekezés feladatait határozta meg. A létrehozott szakbizottság pedig jobbára lényegtelen dolgokkal foglalkozott, abból többen kiléptek, s az utóbbi fél évben a bizottság üléseiről hallani sem lehetett. A kormány pedig nem rendelte el a legfontosabbat, amit minden állam megtett, a szőlővessző behozatalának a tiltását sem. A miniszter az általa elrendelt vizsgálatokra helyezi a súlyt, s minimális gyakorlatú szakemberekre, gyakran tanárokra támaszkodnak, akikre bejárhatatlan terület (10-12 ezer hold) felügyeletét bízták, s a szakmai bizottság tanácsait sem, vagy alig veszik tekintetbe. Hivatkozott egy aradi példára, aholis az egymás után kiküldött szakértők egymásnak rendre ellentmondtak. Ellentmondások mutatkoztak a védekezés eljárásaiban is: „Felhoztam t. képviselőház, hogy az igen t. minister úr olyan intézkedéseket is tett, a melyek homlokegyenest ellenkeztek a létezett phylloxera-bizottság határozataival. Egyik nevezetes határozata a phylloxera-bizottságnak az volt, hogy a szénkénegelés csupán kis területeken hajtandó végre, e kis területeket egy negyed, legfölebb egy fél holdra szabta meg. A bizottság igen correctül cselekedett, mert feltehető, hogy az inficiálást szükséglő területen a baj még nem a régi, tehát még nem terjedt el szerteszéjjel és így ott ily rendszabályoknak, ha nem is gyökeres sikere, de valami sikere lehet."

25 Itt vetette fel először Herman Ottó a Szendrő községbe (Borsod m.) telepített filoxéraállomás ügyét: „Szendrőre nézve kimondatott, hogy mivel ott az inficiálás 60 holdra terjed, ott a kenegezés egyátalában nem ajánlható. Szendrő tehát azon nagy inficiált helyekhez sorakozott, melyekre nézve fenntartotta a bizottság, hogy tovább tanácskozik; sőt jónak találta, hogy még az akadémia is az ügy érdekébe vonassék be. Azonban, a midőn az igen t. minister úr itt az ő jelenlétében számos egyes irtási esetet elősorol, Szendrőről egyátalában nem szól semmit, pedig az kétségen kivül való dolog, hogy Szendrőn, - habár a szakértő bizottság ellene volt, mégis nagy mennyiségű szénkéneg szállítatott, - az irtás foganatosíttatott és az eljárás eredményre még sem vezetett." Tótújfaluban, a budapesti műegyetem tanárainak javaslatára kátránykeverékkel kísérleteztek, ami teljesen haszontalannak bizonyult. A filoxérabizottság meghallgatása nélkül a borászati kormánybiztos „a községnek 40 hordó kátrányt jutatott és a község tulajdonképpen ma sem tudja, hogy a drága folyadékkal voltaképpen mit csináljon". Szemére hányta a miniszternek azt is, hogy a kísérleti állomás megvalósításával még mindig késlekedik. És nem tartják be az aláírt berni konvenció azon pontját sem, hogy a filoxéra körüli tapasztalatokról egymást haladéktalanul tájékoztatni kell. Külföldi útján tapasztalta, hogy „a mik Magyarországon történnek, a külföldön absolute semmit sem tudnak". Herman Ottótól értesültek csak arról, hogy az ismert Pancsován kívül még „inficiált pont van". 25 1880. okt. 26. KN. 1879-1881. XV. 186-190. 368