A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BORSOS Balázs: Az Akasztó homoktól a Zsaró érig (A Bodrogköz természeti környezete a folyószabályozások idején (1840-1910)

lyás (Királyhelmec), Ibolyás (Szentes), Lednek (Lelesz), Cikora (katáng) (Lelesz-Polyán, Luka, Vajdácska), Konkoly (Ricse, Semjén), Kis és Nagy Csanálos (Viss), és az ehető földieper: Eperjes(ke) (Kisgéres, Sárospatak), Kis Eperjes szög (Karos), Eperjes homok és Eperjes tó (Karád). A folyóvizek növénytársulásai szegényesebbek, főleg a langóöblökben tenyészik a hínár s a vízmélység csökkenésével a nádas, törpekáka és a fonalas békanyál. A Tiszameder és ártér jellegzetes növénye az édesgyökér, az iszapos ártereken a csetkáka finom gyepe. Az állóvizeket, lefűződő holtágakat hamar elborítja a növényzet. A vízipáfrány, súlyom és tündérrózsa-hínár a nagyobb (2,5 m-nél mélyebb), a békalencse, boglárka, kis hínár a kisebb tavakban nő. A láperdők vizeiben békatutaj-kolokán és békaliliom-hínár tenyészik. A szikes tavak vizét kis sziki hínár, sziki káka veri fel, a szikes mezőkön sziki csenkesz és sóvirág él. A tavak hínáros nyílt vize felől a part felé haladva a nádas következik, amelyben a nád mellett harmatkása, mételykóró, gyékény és káka nő. A föltöltődő part mentén magassás, semlyéksás és zsombéksás jellemző. A láprétek jellegzetes növényei a perjefélék. Ha a természetes folyamat előrehaladna, az égeres láperdő, majd a tölgyes is megjelenne a feltöltődő területen. A vizek növényvilágának szintén van szerepe a hely névadásban. A legtöbb névben szereplő növény a nád. Nádas tó sok falu határában előfordul (Bácska, Bélly, Királyhelmec, Luka, Véke, Zétény, Keresztúr, Kisfalud, Karcsa), néha több is: Kis és Nagy Nádas tó (Nagykövesd, Olaszliszka, Sárospatak), Alsó és Felső Nádas tó (Szentes). Fontos és felhasznált növény még a gyékény: Gyékényes(ke) (Kiscigánd, LeleszPolyán), Gyékényes ér (Szerdahely), Gyékény szög (Őrös), Gyikin szög (Nagyrozvágy), Gyékényes tó, Gyikénlő tó (Sárospatak). A nád mellett növő harmatkását: Kása homok (Agárd), mételykórót: Métejes tó (Karcsa) és kákát: Káka rét (Agárd), Kakás tó (Kisgéres, Keresztúr, Sárospatak), Kakás mocsár (Keresztúr) is meg kell említeni. A mélyebb vizek jellemző növényei közül a helynévanyagban megtaláljuk a tündérrózsát vagy vízitököt: Kis és Nagy Tököse (Láca), Tökös tó (Szerdahely, Viss, Keresztúr), az ehető sulymot: Sulymoska tó (Lelesz-Polyán), Sulymos tó (Rad, Szerdahely), a kolokán hínárt: Kalokányos (Agárd, Karád, Pacin), Kalokányos tó (Viss), Kis és Nagy Kalokányos (Lelesz), Kalokányos hely (Nagygéres). Jellemző növény még a sás: Sásas fenek (Alsóberecki), Sásas tó (Királyhelmec, Kistárkány), Sás tó (Pacin, Nagyrozvágy), Nagy Sás tó (Kisfalud), Sásas szög (Ricse), amely gyakran zsombék formájában nő: Sombikos (Kiskövesd), Zsombékos (Nagykövesd). Mellette a láprét jellemző növénye tenyészik: Perje hát (Ricse). Ezt a természetes vegetációt azonban az emberi tevékenység nagyon visszaszorította. Az erdők nagy része már a szabályozás előtt eltűnt. De hogy voltak, arra a helyneveken kívül „a Tisza mai partbeomlásaiban ott vannak a tanúbizonyságok az egymásra dőlt és idők folyamán beiszapolódott tönkökben. Nem egy szegény család szerzi be a tüzelőjét úgy, hogy a régen eltemetett fákat kiássa."

145 Az ember által kialakított, nem erdei növénytársulások által benőtt területekre a helynevekben igen változatos elnevezéseket találunk. A bereg vagy berek általában vízparti, bokros, cserjés, esetleg fás helyet jelent. Gyakran előfordul mint Bereg (Dobra), Berek (Véke, Zétény), Beregi (Kisfalud), Berki (Sárospatak), vagy Bereg alja (Karcsa), Berek alja (Bácska, Lelesz), Bereg közi homok 145 Kántor M., 1933. 163. 306